“A fenntarthatóság az fennmaradás.” – Fenntartható beszerzés a gyakorlatban

Kerekasztal-beszélgetés a Fenntarthatóság – Költség vagy sikerkritérium az exportban c. képzés margójára

Kétnapos képzésünk zárásaként a résztvevők első kézből hallhattak inspiráló sikertörténeteket a kerekasztal-beszélgetésünk során, melyen vendégünk volt Bolyán Róbert, az EXIM Bank ESG Központjának igazgatója, Bory László, a DHL Express Magyarország Kft. értékesítési és marketing igazgatója, Tárkány-Szűcs Dénes a Grundfos Vállalatcsoport fenntartható beszerzés vezetője. A képzés előadója és a kerekasztal-beszélgetés moderátora Fertetics Mandy, az Alternate Tanácsadó Kft. ügyvezetője és a MVÜK fenntarthatósági vezetője volt.

Bolyán Róbert: az Eximbank ESG Központjának igazgatója, korábban az UniCredit lakossági és kisvállalati divíziójának igazgatója, ESG vezetője volt. Jogi szakokleveles Mérnök-Közgazdász. Bár az egyik kőkapitalista szektorban dolgozik, mindig kereste a társadalmi hatás lehetőségeit, így aktívan dolgozik az Effekteam társadalmi hatások növeléséért dolgozó közösségében, illetve sokat tett a társadalmi vállalkozók finanszírozásának hazai diskurzusának és gyakorlatainak előmozdításáért. Hitvallása a Life Long Learning, amit ténylegesen végez is, 2021-ben diplomázott mesterszakos tanárként. Belső trénerként és mentorként pénzügyi és hitelezési szemléletformáló képzéseket tart.

Bory László: a DHL Express Magyarország Kft. értékesítési és marketing igazgatója, közel 15 éve dolgozik globális vállalatnál. Logisztikai szakemberként, tanácsadóként aktív jelenleg, ami leginkább szenvedéllyel tölti el a munkájában, hogy a magyar cégeknek segít elindulni a növekedés útján és leküzdeni az ezzel kapcsolatos kihívásokat, rengeteg céget mentorált. Csapatával folyamatosan azon dolgozik, hogy a magyar cégek stratégiai kérdésként tekintsenek a logisztikára és maximálisan ki tudják aknázni a nemzetközi kereskedelemben rejlő lehetőségeket, hiszen ez nélkülözhetetlen a sikerhez a jelenlegi, volatilis, gazdasági környezetben.

Tárkány-Szücs Dénes: a környezetbarát és energiahatékony vízkezelési megoldások nyújtásával és szivattyúgyártással foglalkozó nemzetközi cég, a Grundfos Fenntartható Beszerzési Osztályán dolgozik, mint Sourcing Sustainability Supervisor. Logisztikusként kezdte meg a pályafutását, majd 5 évet dolgozott a Alcoánál, mint stratégai beszerző. 2008-ban került a Grundfoshoz, ahol különféle projektbeszerzői, valamint regionális kategóriamenedzseri pozíciókat töltött be. Ezt követően a fő feladatköre egy dedikált csapat vezetésével a beszerzett komponensek kémiai és egyéb fenntartható beszerzéssel kapcsolatos jogszabályi megfelelőségének biztosítása lett. Közgazdász. Csapatával 2024-ben elnyerte a régióban egyedülálló és először meghirdetett Fenntartható beszerzésért díjat az átfogó, rendszerszintű megközelítésükért és jó gyakorlataikért.

Fertetics Mandy: Vállalati fenntarthatóság és felelősségvállalás szakértő, az Alternate Tanácsadó ügyvezetője, a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közösségének fenntarthatósági vezetője. Több mint 20 éves szakmai tapasztalatával számos iparágba tartozó nagyvállalatot és KKV-t támogat az organikus szervezetfejlesztés mentén a fenntarthatóság és ESG teljesítmény javításában. A fenntartható beszállítói lánc és beszerzés nemzetközi szakértője. Mindezek mellett szívügye az inkluzív társadalom erősítése a vállalatok sokszínűségi és méltányossági stratégiai fejlesztése és a társadalmi vállalkozók erősítése révén.

Fertetics Mandy: Az ESG-hez csak a munkátok részeként kapcsolódtok, vagy van esetleg  személyes kapcsolódás is? Honnan indult ez? Mi a legfontosabb nektek ebben?

Tárkány-Szűcs Dénes: Igazság szerint, szerencsés vagyok, mert családi neveltetésemnek, szüleimnek köszönhetően viszonylag korán közel kerültem a témakörhöz, eléggé környezettudatosan élünk. Szinte betegesen figyelek arra, hogy véletlenül se szemeteljek, és előfordul, hogy fölszedem a szemetet az utcán. Próbálok nem túlfogyasztani, használt cikkeket is vásárlok. Szerencsés vagyok, mert a Grundfos-nál személyesen is kötődöm a fenntarthatósághoz, egy olyan dedikált osztályon dolgozom, aminek ez a fő feladata.

Bory László: Három gyermekes apaként úgy gondolom, hogy engem is eléggé közelről érint a fenntarthatóság témája, és elvárás saját magammal szemben, hogy olyan cégnél dolgozzak, aki tesz a környezetért. Azt gondolom, hogy hétköznapokban magánemberként is hozzá kell tenni, és ezt tovább kell vinni a professzionális, szakmai életünkben is. Én is azt érzem, hogy otthon kezdődik a felelősségvállalás, akinek van rá lehetősége komposztáljon, figyeljen arra, mit hogyan csinál, minden számít.

Bolyán Róbert: A 2019-es év volt nálam az indíttatás, egy kezdeményezés indult még a BlackRock-tól, aki az UniCreditnek akkor volt a fő tulajdonosa, hogy 2025-től banki részvényt nem kap olyan, akinek nincs social impact tevékenysége. Fogalma sem volt senkinek Magyarországon, hogy mit is jelent a social impact, egy kereskedelmi forprofit vállalkozásokat finanszírozó bankban, és ezt kezdtük el implementálni. Ezt a projektet én kaptam meg, úgyhogy ez a szerelem már onnan, akkor elindult. Így 5-6 év távlatából ma már azt mondom, hogy nem az a kérdés, hogy foglalkozunk-e a fenntarthatósággal, hanem mit veszítünk el, ha nem. Miből maradnak ki a gyerekeink. Tartsuk meg azt, amit lehet, és amit tudunk, azt csináljuk!

Fertetics Mandy: Sokan elcsépeltnek tartják a fenntarthatóság szót már, felesleges új betűszónak az ESG-t. Ez nektek jelent még valamit, az ESG valamiben más?

Tárkány-Szűcs Dénes: Úgy gondolom, hogy ez jóval több, mint egy új betűszó. Már abból van jócskán. Egy transzformációban vagyunk, ez elindult régen, egyre inkább előtérbe kerül, megkerülhetetlen fogalom. Lehet nem szeretni, de nem lehet elkerülni.

Bory László: Hasonlóan gondolkodom róla. Elvárásokkal kell rendelkezni, ennek meg kell felelni és ebben az ESG segít.

Bolyán Róbert: Az ESG a vállalatnak megfogalmazott követelményrendszer. A “fenntarthatósággal” lefordítva a lakosság szavaira, hogy értsék mi is az az ESG. Tehát valahogy így húztam meg a párhuzamot a kettő között, mert az ESG mozgó célpontokkal, de adatpontokkal, folyamatokkal, jelentésszolgálattal egybekötött „valami”, amit egy vállalatnak teljesíteni kell egy bizonyos méret felett. Később majd mindenkinek. Nagyon sokszor felmerül az a kérdés, hogy egy vállalatvezető adott esetben, hogy működik. Magánszemélyéként érti-e, hogy mi az a fenntarthatóság, mert akkor érteni fogja vállalatvezetőként is. Ha magánszemélyékként sem érti, akkor cégként sem fog vele foglalkozni.

Fertetics Mandy: Térjünk rá a bankokra. Két évig kvalitatívan lehet értékelni majd az ügyfelek adatait, de a nap végén az lenne a cél, leegyszerűsítve: hogy minden, ami barna-fekete, az legyen drágább. Vagy a zöldet ösztönözzük, vagy hogy is van ez? Mire kell készülni? Mit fognak a bankok büntetni, támogatni?

ESG-ben nincsenek múltbeli adataink, megbecsülni megpróbáljuk, de ezért lesz fontos az adat. 2019 óta a banki szektor foglalkozik ezzel, próbálja felépíteni azokat az adatpontokat, azokat a döntési mechanizmusokat, amik befolyásolják. Én azt várom, hogy 2027-2028-2029-re egy banki döntésnek 30-40%-a ESG alapú adatpontokon nyugvó döntés lesz. Ma még abszolút a pénzügyi számok alapján születik meg egy hiteldöntés. Ha vállalati fejjel gondolkodik valaki, tehát vállalatvezető: ne azért vegyél fel valamit, mert olcsóbb, hanem azért, mert te tudod azt, hogy hosszú távon neked melyik lesz az olcsóbb, vagy drágább. Innentől kezdve nem az a kérdés, hogy mit dotálok, vagy mit nem dotálok, hanem el tudom-e mondani a vállalatvezetőnek, hogy azért foglalkozzon egy újabb technológiával, mert kevesebb energiát, jobb hatékonysággal, kevesebb selejttel tud működtetni.

Fertetics Mandy: Kaptatok már ilyen banki kérdőévet, vagy vevői kérdőévet, ahol magatokról  számot kell adni, vagy akár beszállítókhoz is kellett már menni adatszolgáltatásért?

Bory László: Vevői oldalról rendszeresen. Azt látjuk, hogy egyre fontosabb a cégek életében a scope 1-2-3. Mi scope 3-ban tudunk segíteni, csökkenteni nekik. Van egy szolgáltatásunk, GoGreen Plus, amivel fenntartható repülési üzemanyagot tudunk vásárolni. Ez 80-90%-kal csökkenti a CO2 kibocsátást. Ügyfeleinknek is lehetősége van, hogy használják ezt a szolgáltatásunkat és így egy valós, ösztönző megoldással tudunk hozzájárulni. Egyre gyakrabban érkezik az ügyfeleink részéről ilyen igény és azt gondolom, hogy ez a közeljövőben még inkább fel fog élénkülni.

Tárkány-Szűcs Dénes: Én abszolút meg tudom ezt erősíteni. Ugyan beszerzői oldalon dolgozom, viszont közvetlenül van szerencsém foglalkozni vevői kérdésekkel, megkeresésekkel, és megdöbbent, hogy az elmúlt években mennyire megszaporodtak ezek a kérések vevői oldalról. Egyszerű példa: foglalkozom az osztályunkon Responsible Mineral Sourcing-gal. Mert nem mindegy, hogy az ásványkincseket, különböző fémalapanyagokat milyen forrásból szerzi be a vállalat, és annak ellenére, hogy a Grundfos közvetetten nem kell, hogy jogi szempontból megfeleljen az előírásoknak, viszont a vevői hatás meg megközvetlen. Tehát leegyszerűsítve, ha nem állunk be a sorba, nem minket választ a vevő, tehát komoly piacalakító tényezője van, piacvesztéssel járhat, hogyha nem felelünk meg a vevő kéréseknek is. Egy-egy ilyen kérdőíven keresztül nagyon könnyen le lehet vezetni, hogy mit is szeretne a vevő, és nagy felelősség, hogy milyen válaszokat is adunk.

Fertetics Mandy: Mennyire látjátok, hogy a külföldi és a magyarországi vevő máshogy viszonyul-e a fenntarthatósághoz? Erősebbek-e az elvárások a nemzetközi pódiumon, vannak-e régiók, ahol ezt jobban érzékelitek?

Bory László: Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy több mint 220 országban és területen jelen vagyunk, és azt el tudom nyugodt szívvel mondani, hogy nagyon hasonlóak a trendek, mint amiket itt látunk Magyarországon. Logisztikáról beszélve a dekarbonizáció, a csomagolóanyagoknak a reformja, illetve a supply chaineknek a fizikai digitális úton a felülvizsgálata, AI, IoT eszközök használata, ezek most a legkomolyabb trendek szerintem, és ezekről beszélgetünk itt helyi szinten is általában.

Tárkány-Szűcs Dénes: Én is tapasztalom, hogy nincsen különbség. Multinál dolgozom, teljesen globális beszállítói lánccal, globális vevői körrel működünk együtt, tehát nincs különbség. Azért érdekes ez, mert Európán belül lehet, hogy egy európai, nagymúltú, igazán fenntartható módon működő irányító szektorral vagyunk kapcsolatban, viszont jó eséllyel is olyan régiókban foglalkoztatunk munkavállalókat, amik Európán kívüliek. És elképzelhető, hogy helyi szabályozások nem olyan szigorúak fenntarthatósági szempontból, nem mindegy, hogy a beszállító láncban melyik elem hogyan áll a kérdéskörhöz.

Bolyán Róbert: A banki szektornak a szabályozásával kapcsolatban az Európai Központi Bank kiadott egy direktívát a jegybankoknak. Ezt Magyarország az első három között implementálta, így 2021-22-ben hazánk abszolút éllovasa volt ennek a szabályozásnak. 2022. augusztus 21-én az MNB-től a kereskedelmi banki szektor kapott egy 88 pontos elvárást, amiben megfogalmazta, hogy mik az elvárásaik a bankokkal szemben, és én ezt 2022-ben kiküldtem Milánóba az olaszoknak, hogy segítsenek vállalatcsoport szinten. Visszaküldték, hogy az Európai Központi Bank még nem kéri tőlük, úgyhogy ezt oldjam meg én helyileg. Az unión belül a hazai érvényes ESG-törvényünk még most is a top 7-ben szerepel, de ez sokkal szigorúbb jelenleg, mint mondjuk az olaszoké vagy a franciáké adatpontok számát tekintve, mélységét tekintve. Az élet eldönti, hogy melyik a jobb, hogyha egy szigorúbb ostorral megyünk, nagyból merítünk és keveset markolunk, vagy keveset markolunk, de azt mélyebben akarjuk.

Fertetics Mandy: Említetted, hogy a banki szektor nem akarja támogatással finanszírozni majd a zöldet, hanem büntetni a barnát-feketét. De azért lesznek finanszírozási lehetőségek a zöld átállásra is,  erről tudsz egy kicsit beszélni?

Bolyán Róbert: Már most is számtalan van. Inkább úgy mondom, hogy a piac még nem érti, mi a zöld. Több forrásunk van zöldre, mint a többire, de a piac nem érti, hogy mi mindennek kell megfelelnie, úgyhogy inkább hagyományos szinten gondolkodik, és a hagyományos finanszírozási formákat keresi. Az Exim Bankot említem, ahol ott a Demján Sándor program, százmilliárd elkülönített kerettel a kifejezetten zöld beruházásokra, zöld technológiák vásárlására, vagy hatékonyságjavításra, ami káros anyagkibocsátást csökkent. Kialakítottunk egy zöld finanszírozási keretrendszert, és aki ennek megfelel, akkor az a zöld terméket igénybe tudja venni, ami jelenleg természetesen, hogy a hívó szóra is megfeleljünk, olcsóbb, mintha egy normál finanszírozást vesz fel, 50-60-70 bázispontos különbségek tudnak lenni.

Hangsúlyozom, ne azért vegyen fel valaki zöldet, mert az olcsó, mert nem fog tudni működni így. Azért, mert érti, hogy hosszabb távon a másik lesz neki drágább, még ha rövid távon azt gondolja, hogy nem.

Ez edukációról is szól. Meg kell érteni az ügyfélnek, hogy mik a hívószavak, és hogy most kicsit többet belerakok, de hosszabb távon előnyhöz jutok, mert a beszállítóimon keresztül abszolút előnyben leszek. Azok a beszállítók lesznek majd előtérbe helyezve a nagyok által. Bármennyire is a törvény azt mondja, hogy a kereskedelmi bank a finanszírozásán keresztül szabályozza ezt a piacot, a multik az ő elvárásaikon keresztül sokkal gyorsabban finanszírozni fogják.

Fertetics Mandy: Dénes, mesélj egy kicsit arról, hogyan nézitek a beszállítókat a Grundfosnál? Mit néztek pontosan? Hátrányt szenved-e, aki nem figyel a fenntarthatóságra? Hogy tud előnyt kovácsolni az, aki többre figyel az átlagnál?

Természetesen, ha van egy partnerünk, annak több előnye lehet, hogyha dolgozunk együtt. A Grundfosnál egyre több olyan termékfejlesztési projektet indítunk, ahol kifejezetten a projekt célja, hogy minél fenntarthatóbb módon gyártsuk vagy gyártassuk a terméket és olyan megoldásokat keresünk, olyan beszállítói kapcsolatokat, akik le tudnak tenni az asztalra komoly, már elért eredményeket, hogy az adott alkotórésszel kapcsolatban, milyen fenntarthatósági mutatói vannak. Tehát, hogyha egy fenntartható terméket vásárolunk, az mindenképpen előny azzal a szemben, hogyha valaki abszolút nem invesztál ebbe a területbe.

Fertetics Mandy: És hogyan tudja nektek bebizonyítani? Karbonlábnyomot néztek, vagy öko lábnyomot? Ha a KKV-nak van egy terméke, szolgáltatása, hogyan mutassa be, hogy az fenntartható?

Tárkány-Szűcs Dénes: Nehéz a dolog, mert hagyományos módon, hogy gondolkodott a beszerző? Vegyük meg, mert olcsó. Ez most már nem igazán így működik. Rengeteg tényező bejött a beszerzési döntésbe, viszont eljutottunk most már arra a szintre, hogy a fenntarthatóság is gyakorlatilag egy súlyozható faktor a beszedési döntésben. És egyre inkább mi is úgy hozzuk meg ezeket a döntéseket, beszerzési területen belül, hogy a fenntarthatóságot ténylegesen besúlyozzuk. Ez az adott témától és esettől függhet, de lényegében mindenképpen a beszerzési döntés része.

Fertetics Mandy: És ha jól emlékszem – mert néztünk különböző kérdőíveket, meg módszertanokat a képzésen, EcoVadist részletesebben is megnéztük, – ti például azt is használtok.

Tárkány-Szűcs Dénes: Nagyon összetett a kiválasztási rendszer, ahogy említettem már a beszállítói etikai kódex-szel kapcsolatban van. A program több alappillérre épült, tehát közte van a corporate social responsibility, közösségi szerepvállalás is, amin már egy kicsit túlnőttük magunkat. Lényegében egy komplex kiválasztási kockázatalapú folyamaton keresztül, rengeteg beszállítót értékelünk fenntarthatósági szempontból, és nagyon fontos, hogy ezek külső auditok túlnyomó részt. EcoVadis online értékeli a partnereket. Nagy büszkeség, hogy tavaly elértük a legmagasabb platina pontozást is, ebben a csapatunknak nagyon komoly szerepe volt. De ez csak az egyik, rengeteg magas és közép magas kockázatú országokban fizikális auditokat csinálunk vagy házon belül, vagy pedig külső auditor által. Külön pillér foglalkozik a jogi megfeleléssel, tehát nem vásárolhatunk olyan alkatrészeket beszállítótól, aki nem tudja igazolni, hogy megfelel a különböző megfeleltethetőségi jogszabályoknak. Felelős forrásból történik a beszállítás, lehetőleg ne Kongóból, ne olyan bányából származzon az adott arany, ami egy elektronikai alkatrésznek egy fontos eleme, ahol véres dolgok köthetők hozzá. Úgyhogy nagyon összetett, meg még van egy harmadik pillér, amit nem említettem, az a karbonlábnyom, meg a vízfelhasználással kapcsolatos hatás, tehát ezt is mérjük a beszállítóknál. Aki bekerül ebbe az online vagy onsite (helyszíni) auditos körbe, kötelező jellegűen bekérjük tőlük a scope 1, scope 2, scope 3 adatokat, illetve a vízfelhasználási, vízcsökkentési adatokat, lényegében elég komoly elvárásokat támasztunk a beszállítókkal szemben, és aki ezeket nem teljesíti, vagy nincs jó indoka arra, vagy nem tud pontos választ adni, hogy jelen pillanatban nem tudja teljesíteni, akkor viszontlátásra. Ilyen szigorú a felvételrendszer.

Fertetics Mandy: És akkor beszéljünk a logisztikáról. A logisztikát, én nehéznek gondolom olyan értelemben, hogy van a nagy karbonlábnyom, van az a huszon x kategória, a scope 3-ban upstream downstream – mind a két oldalon van szállítás, de nagyon sok cégnél, amikor kiszámolja, ez olyan 3-20 % között szokott neki lenni. Nehezen lehet arra fókuszálni, amikor az alapanyag vagy a termékhasználat látszik sokkal jobban. Miközben, ha a nagy egészet nézzük az iparágnak, akkor ott volt, hogy a szállítmányozás nagyon erősen hozzájárul az össz-karbonkibocsátáshoz világszinten. Mit javasolsz a cégeknek, hogy kezeljék ezt? Hogyan fókuszáljanak a logisztikára, hogyan fókuszáljanak eleget rá??

Jelenleg még az ügyfél oldalról érdeklődés nem tart ott, hogy elektromos repülőgépeket tudjunk használni, ezért is mondom azt, hogy amire a leggyorsabban át lehet térni az a fenntartható repülési üzemanyag, ún. biomassza, emberi-állati hulladékokból. Jelenleg egyre több helyen van, most már a Budapest Airporton is elérhető 2025. január 1-je óta és ez egyre több helyre kerül be. A DHL elkötelezte magát, hogy 2030-ra 30%-ban csak fenntarthatórepülési üzemanyagot fog használni, illetve 60%-át a teljes flottának elektrifikálni fogja.

2024-ben a DHL Express Magyarország Kft-nél 70%-ban Budapest és vonzáskörzetét teljesen karbonsemlegesen szolgáljuk ki, tehát elektromos autókkal tudjuk már a kiszállítást megoldani. Ez nagyon fontos dolog, de a jövőben azért hosszabb útvonalakról kell beszélni. Csak városi, logisztikai közlekedést lefedni az nem lesz elég. Battery swap station-ok kezdenek kiépülni, erre van most már egy kollaboráció az egyik nagy akkumulátorgyártóval. Az is nagyon fontos, hogy mit teszünk ki a kirakatba, a dolgozóinkat hogyan menedzseljük, hogyan edukáljuk a piacot. Szeretném megjegyezni, hogy 2024-ben elindítottunk a Budapesti Műszaki Egyetemen egy eléggé hiánypótló kurzust, ahol a fenntartható városi logisztikáról tartunk egy sessiont, illetve amire én nagyon büszke vagyok, hogy nálunk minden dolgozónak kötelezően el kell végeznie a gogreen specialist képzést és ez segít abban, hogy utána közösen tudjunk együtt dolgozni és gondolkodni a dolgozóinkkal. A tavalyi évben mentünk közösen a Merzse-mocsárban gaznövényeket irtani, hogy a helyi növények tudjanak ismét életre kelni. De ezen kívül közösen főzünk az Élelmiszerbankkal. Mindenféle oldalnak meg kell felelni és mindent, amit csak tudunk el kell kezdeni csinálni. Ugyanúgy ez például igaz a fenntartható csomagolóanyagra. Nálunk ez egy hatalmas kihívás, ezeknek a küldeményeknek ki kell bírniuk azt, hogy leejtik őket akár egy méter magasról, a mi boros dobozainknak ki kell bírnia azt, hogy a benne lévő 6 darab boros palack nem törik össze, ha leejtik. Ezt mind fenntarthatósági oldalról is meg kell vizsgálni, és olyan anyagokat kell használni, amik a jövőben is ki fogják bírni ugyanezeket a sérüléseket.

Fertetics Mandy: Mind a hármatoknak a mondandójából nagyon érezhető, hogy mindenki akárhol van az értékláncban, mindegy, hogy milyen ügyfelei, beszállítói, vevői vannak, egyszerre vagyunk abban a helyzetben, hogy minket is formálnak meg szabályoznak és mi is próbáljuk a másikat formálni,  befolyásolni a magatartását. De közben mégiscsak a jelenlegi keresletet is, meg igényeket is ki kell elégíteni. Ez egy nehéz, folyamatos optimalizálásra törekvés, nehéz helyzet mindannyiunknak.

Sok minden elhangzott ebben a kis beszélgetésben, meg a kétnapos képzésben is. Itt a lehetőség, hogy Ti is kérdezzetek!

Kérdés: A most megjelent OMNIBUS jogalkotási csomag kapcsán, hogyan látjátok most a jelen környezetben, ez mennyire vetette vissza ezeket a már elindult fenntarthatósági törekvéseket, gyakorlatokat a cégeknél?

Tárkány-Szűcs Dénes: Fontos leszögezni, hogy javaslatcsomagról beszélünk, ez még alakulhat. Én úgy gondolom, hogy nem feltétlenül rossz az irány, hogyha az alapcél, a zöld átállás, a globális vállalások nem sérülnek, akkor ez nem egy rossz dolog. Viszont tény, hogy a részletekben sok buktató lehet. Nem baj, ha priorizálunk, megnézzük, hogy mik azok a legszennyezőbb üzletágak, ipari területek, mely cégeknek van a legnagyobb globálisan negatív hatása és ott mondjuk jóval nagyobb szigort vezetünk be, jóval komolyabb importálási kötelezettségek vannak. Tehát lehet nem probléma, ha egy kisebb céget átmenetileg mentesítünk, mert még nincsen azon a fejlettségi szinten, hogy olyan összetett riportokba tudjon belemenni, de én úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy olyan rossz dolog ez, tény, hogy kicsit meghőköltünk, amikor ezt hallottuk, mert félő, hogy ez visszafelé vesz irányt. Én egyelőre kivárok, mert még viszonylag kevés az információ.

Bolyán Róbert: Én azt gondolom, hogy azt a kérdést feszegetjük, hogy rövid táv vagy hosszú táv. És ma, ha ezt a kérdést teszed fel a világban, akkor mindig az a válasz, hogy rövid táv. És innentől kezdve ez az OMNIBUS nem szól másról, mint hogy a KKV-k versenyképességének érdekében a zászlójukra tűzték, ne kelljen annyit jelenteni, tudjál minden mással foglalkozni. De ezzel nem oldottuk meg ezt a kérdést. A kérdés második fele, hogy miképp reagáltunk mi rá, ugyanúgy megyünk ezen az úton tovább, maximum nem ugyanazt a hangerejű kürtöt fogjuk nyomni. A cégek a beszállítóikon keresztül ki fogják ezt kényszeríteni, hiszen, ha  neki jelenteni kell, akkor nem kérdés, hogy valahonnan adatot kell kapnia, és az a beszállítókl (is)  jön. Aki tud adni, akkor a listán lesz, aki nem tud adni, akkor az majd előbb utóbb listára kerül. Én nem látom másképp a szituációt, mint 1993-ban. Akkor voltak a TÜV vizsgák, ISO minőségügyi szabványok, ami egyáltalán nem volt kötelező senkinek. Akinek volt, több megrendelést kapott. 1998-2000-re elértünk oda, hogy nem volt olyan, akinek ne lett volna ISO minősítése, és nem volt kötelező, soha nem volt törvénybe iktatva, hogy ez kötelező kell, hogy legyen. Nem lesz kötelező, akinek lesz az több megrendelést kap. Majd a beszállítón, a vevőn múlik, hogy ezt mennyire nézi meg, és mennyire marketing, vagy mennyire tényleges folyamatok vannak mögötte, és egy olyan jelentést szolgál, vagy egy olyan készletnyilvántartást. Ugyanúgy, mint az ISO-nál. Én valahogy ezt az evolúciót várom hosszabb távon. Nem az az a kérdés, hogy akarom, vagy nem akarom, hanem, hogy milyen szinten tudom, vagy milyen szinten nem tudom és mikorra.

Festetics Mandy: Igen, mert mondhatjuk, hogy a jelentéstételre kaptunk több időt, a cselekvésre valójában nem. Másrészt én próbáltam propagálni, hogy az önkéntes jelentéstételnek számos előnye van. Abban a formában tudom jobban PR-ra használni, abban a ritmusban kezdem el az adatokat gyűjteni, ahogy az üzleti érdek diktálja, nem a jogszabály elvárásai szabják meg a módszerem, tempóm.

Kérdés: Szervezeti, illetve iparági szinten, középtávon mik azok a legnagyobb kihívások, amiket láthatunk? Ami veszélyezteti azokat a célokat, amiket most kitűztetek magatok elé?

Bolyán Róbert: A klímaváltozást meg fogja előzni egy társadalmi változás, akár egy nagyobb társadalmi cunami, ami el fogja sodorni a klímaváltozást. Biodiverzitás van, sokkal nagyobb, negatív GDP hatása van egy biodiverzitással megfelelő állatfajnak, egyedeknek a kihalása, és nem biztos, hogy emlősökre kell gondolni, hanem a spórákra, mikroorganizmusokra, baktériumokra. Tehát ennek a hiánya olyan GDP hatást vált ki, amit most még felbecsülni nem tudunk.

Tárkány-Szűcs Dénes: Szerintem, ami hatalmas bizonytalanság, az a geopolitikai tényező. Tudjuk, hogy a tengeren túl, nyugati irányba mi történik, iszonyat nagy hatással van erre a témakörre. Most a Grundfosnál is nagyon érdekes a helyzet, mert a fenntarthatóság nálunk abszolút központi stratégiai elem. Lényegében pénzügyi mutató, KPI, tehát szerves része az életünknek. Egy ilyen kormányzati bejelentés és irány nagyon szemben megy ezeknek a dolgoknak, olyan értelemben is, hogy nálunk amerikai piac nagyon fontos. Tehát nagyon sok most az ismeretlen faktor a világban, és tényleg ilyen szempontból jó a kérdés, mert tervezhetünk bármit, néhányan meg tudják fordítani rendesen a dolgokat.

Bory László: Logisztikai oldalról, az elmúlt években, tegyük a szívünkre kezünket, ki az, aki rendelt már a TEMU-ról? Ezek a küldemények, így, hogy öt nap alatt bent vannak most már az országban, olyan szinten hatalmas fenntarthatósági kérdést kellene jelentenie, hogy milyen mennyiségű, olcsó, szűretlen, ki tudja, hogy mit tartalmazó áru áramlik be a teljes Európába, teljes világba. Az iparági szinten ez nyilván express logisztikára is hatással van, de arról, hogy egyébként a magyar KKV-k, amik belföldi piacon, vagy akár környező országban, vagy bárhová exportáltatnának, milyen gazdasági hatásuk van, én azt gondolom, hogy ennek hosszútávon meg fogjuk inni a levét. A legjobban úgy tudnám összefoglalni: felelős fogyasztás, hogy ne a legolcsóbbat vegyük meg.

Kérdés: Ha már itt TEMU és minőségről beszélgetünk, akkor én Dénes, hozzád tenném fel a kérdést, mint egyetlen termelővállalat, hogy a tervezett avulás, mint olyan, az kelt-e valamilyen feszültséget? Van-e nálatok erre valamilyen akár belső diskurzus, tehát termékfejlesztés sales kontra ESG osztály? Vagy ez fel se merül? Vagy nincs akkora profit, hogy ezt tudja fedezni ezt a kérdést?

Tárkány-Szűcs Dénes: Természetesen meghatározó. Én viszonylag távol vagyok a termékfejlesztéstől, illetve ettől a kérdéskörtől, de úgymond ez a life cycle témakör, ez nagyon meghatározóvá vált az elmúlt időszakban. Tehát tudatosan úgy történik a termékfejlesztés már az újabb termékköröknél, hogy maximálisan ezt a fenntartható értékszemléletet a teljes értékláncon keresztül próbáljuk végig vinni. Kezdve ott, hogy megszületik a gondolat, hogy mit is szeretnénk majd megtervezni és gyártani, és ez bezárul ott, hogy a vevő is már ártalmatlanítja mint hulladék a terméket. Tehát itt már olyan szinten kell gondolkodni, hogy hogyan tudjuk visszaforgathatóvá tenni az értékláncban az egészet.

Kérdés: Szállítás kapcsán, mi csomagolóanyag gyártással foglalkozunk és ott többször felmerült már a szállító cégekkel olyan csomagolóanyag, ami többször felhasználható. És a begyűjtésnél mindig elakadunk, amikor kerül vissza az ügyféltől, főleg az élelmiszereknél. Van egy olyan projekt, hogy hűtve szállítandó élelmiszer nagyon gyorsan olyan ládába, aminek megtartja a hideget, és akkor gyorsan kiszállítódik, de hogy soha nem meri felvállalni a szállítócég, hogy visszaveszi ezt a dobozt, és azt újra felhasználja. El akarja adni a vevőnek, hogy vedd meg, de akkor én rendelek, nem tudom, háromszor csirkét, és ma három dobozom van, és akkor mondjuk három hónap alatt lesz 25. De hogy valamiért így a logisztikai cégeknél nem láttuk ezt, hogy ő azt mondaná, hogy oké, akkor adj ide, és akkor majd én legközelebb.

Bory László: Mi ezt alapvetően egyébként csináltuk a múltban, és nyilván itt főleg az ezzel kapcsolatos költség volt, ami ezt a projektet sajnos elég gyorsan mellékvágányra állította. Úgyhogy én azt mondanám, hogy az express logisztikában egyébként ez főleg medical dobozoknál, illetve a non-standard dobozoknál, ami hűtött áruszállítás, száraz, jeges küldeményekhez, viszonylag működik. Aminek nagyobb az értéke, ami szívesebben utána mondjuk lehet, hogy még belefér abba, hogy egy szállítást inkább visszahozzunk és külön használjuk, de mindig azt látom, hogy a költségoldal az, ami nem jön át.Alapvetően egy logisztikai teljes szemléletváltásra lenne szükség, mert a logisztikai cégek nem foglalkoznak a csomagolással, tehát A-ból a B-be elvisznek egy szolgáltatás keretén belül egy küldeményt. Hogyha már ezt egy fulfillment céggel, és a testvércégünk, a DHL Supply Chain ezt csinálja, ott már van erre vonatkozó, viszont ott megint a partnernek kellene valamilyen szinten zsebbe nyúlnia és beszállni mellé. Nekünk Express-nek egyébként van egy ilyen projektünk, ami hosszú-hosszú évek óta működik, és én azt gondolom, hogy itt a teremben már mindenki használta ezt a szolgáltatást, vagy így, vagy úgy. Kávékapszulák visszaforgatása, a használt kávékapszulák visszahordása. Ez például nagyon jól működik, de ennek az igénynek, az ügyfelek oldaláról kell előjönni, azért, mert az ő ügyfeleik rákényszerítik őket.

Tárkány-Szűcs Dénes: Amiben én sok lehetőséget látok a csomagolóanyagnál, az maga az alapanyag. Újrahasznosított alapanyagot gyártsunk. Nem feltétlenül abba kell gondolkodni, hogy az eredeti csomagolóanyagot visszajuttatni, hanem tudja úgy újrahasznosítani a vevő is, hogyha már nincs rá szüksége, hogy gyakorlatilag visszakerül a körforgásban csomagolóanyag.

Fertetics Mandy: Én az utolsó előtti kérdésemet feltenném. Zöldre fókuszáltunk, de azért említetted, hogy itt hamarabb lesz társadalmi transzformáció. Most annyira zöld fókuszúak vagyunk, mint dekarbonizáció, miközben biodiverzitás kéne, vagy ökológiai szolgáltatások, tehát még ott is el vagyunk maradva, de  a társadalmira aztán meg végképp nem kerül igazán szó. Mit láttok Ti ebben a társadalmi kihívásokban, nehézségekben, hogy ott mit gondoltok, hogy mire készüljenek itt a cégvezetők, cégek, szakemberek?

Bolyán Róbert: Én azt mondom, hogy 2019-ben a social impact-et próbáltuk bevezetni és meghonosítani, ami alapvetően mára ugye a CSR (corporate social responsibility, társadalmi felelősségvállalás) tevékenységeknek ,illetve a dolgozói jólétre fókuszál klasszikusan. Mindig ezt szoktam mondani példának, hogy ma nem azért van egy vállalatnál kismama program, mert hogy milyen jó fejek vagyunk, és hogy CSR tevékenységet akarunk, hanem ennyire hiány a munkaerő, kvázi visszaveszünk kismamát két órában is, csak hogy hozzánk jöjjön vissza, és ne máshova menjen el. Ha két órában is akkor legalább nekünk dolgozzon, című történet, tehát hogy ez kicsit megfordult. Tehát én azt gondolom, hogy a társadalom legalább annyira alakíthatná ezt a folyamatot, mint amennyire a szabályozók vagy vállalatok akarják ezt alakítani. Tehát ugye a társadalmi nélkül nem fog ez működni, és innentől kezdve hadd hozzam még egyszer a felelős fogyasztást, a társadalmi fogyasztást kérdését. Oktatás is, egy csomó mindent be lehetne hozni, az SDG-nek az összes 17 pontját be lehetne hozni, mert akkor lesz majd ennek értelme, hiszen ez az egész azért van. Vesztésre állunk ebben.

Fertetics Mandy: Szerintem a munkaerőpiacon már érzik a cégek, tehát hogy mennyi idő alatt találnak, egyáltalán találnak-e tehetséget, hogy tudják-e pótolni, ott marad-e, vagy egy forintért is odébb áll-e a munkavállaló. Tehát ott azért már érzékelnek szerintem sokat. Szerintem az ilyen tudatosság, infókérés vagy elszámoltathatóság is tudatosság. De a  a fenntartható életmód nehéz, az  egy tünete a társadalmi problémáknak (keressük a boldogságot; hogyan is élünk). Meg egy árazás, az externáliák nincsenek beárazva egy csomó mindenbe, tehát ha reálisak lennének az árak vagy valaki figyelne arra, hogy externáliák nélkül ne kerüljenek ki árak, azzal azért lehetne befolyásolni a fenntartható életmódot.

Fertetics Mandy: Ha egy gondolatot visznek el a jelenlévők Tőletek, akkor mi legyen az az egy gondolat, amit a legfontosabbnak tartotok?

Bolyán Róbert: Ha már említettem ezt a rövidtáv, hosszútáv. Ha nem is hosszútávon tudtok gondolkodni, de középtávon, akkor már tettünk és nem voltunk itt hiába. Úgyhogy rövidtáv helyett középtáv, legalább legyen valami víziónk, stratégiánk akár magánszemélyként, akár a cégen belül. Egy kis lépést előre, és nem azért, mert mindenki a maga ellensége, hanem azért mert másképpen nem fog menni.

Bory László: Én már annak is örülnék, ha mindenki magánszemélyként egy újabb célt venne előre erre az évre és azt lekövetné. Én úgy gondolom, hogy tényleg apró dolgokból áll össze főleg magánszemélyként és utána mi mit tudunk kierőszakolni vállalati oldalról vagy vásárlóerőként, az megint egy újabb felelősség, ami rajtunk múlik. Tehát az, hogy én nem fogok napi szinten felesleges hülyeségeket vásárolni a TEMU-n, az én vagyok. Én azt mondom, hogy ezek a legfontosabb és legapróbb lépések amivel eltudunk indulni és utána a mindset change fog kialakulni.

Tárkány-Szűcs Dénes: Igazság szerint elhangzott a középtáv, de hát azért lehet vitalizálni dolgokat és próbáljunk tényleg minél hosszabb távon gondolkodni. Én abban vagyok nagyon most a Grundfosnál, hogy ha nem fenntartható a partner akkor már nem biztos, hogy fent tud maradni. A fenntarthatóság az fennmaradás. Nem az a cél itt, hogy szankcionáljunk, kell mert nem tudod elkerülni. Nagyon fontos a tudás átadása, az információ átadása, fejlesztés.

Fertetics Mandy: Nekem, amit adtatok, hogy sok olyan ember van a gazdasági szektorban, a döntéshozóbb helyeken, akik nem ilyen meghasonlottan vannak, hogy az üzletben így a magánéletben úgy, ha fogyasztó vagyok így, ha vásárló vagyok úgy, hanem ezt úgy egyben kezeljük. És hogy ennyire hisztek a kis lépésekben, ez nagyon hiányzik a társadalomban.

Köszönöm nektek a beszélgetést!