Adj zöld utat a vállalkozásodnak!

Fenntarthatóság – Költség vagy sikerkritérium az exportban? c. kerekasztal-beszélgetés

A hazai vállalkozások számára új kötelezettséget jelent a CSRD (Vállalati Fenntarthatósági Jelentési Irányelv) hiszen egy részüknek már 2025-től újfajta beszámolási kötelezettsége lesz fenntarthatósági működéséről és teljesítményéről, de 2028-tól ez már valamennyi EU definíció szerinti kis- és közepes vállalatra vonatkozni fog.

Annak érdekében, hogy az uniós normából fakadó kötelezettségekre minél gördülékenyebben fel tudjanak készülni a hazai vállalkozások, megértsék azt, hogy ez lehetőséget is teremt a megújulásra, a versenyképesség növelésére ESG kérdésekkel aktívan foglalkozó vezetőkkel beszélgettünk. Vendégeink voltak Dr. Botos Barbara, Klímaügyekért és Klímadiplomáciáért Felelős Utazó Nagykövet, Selmeczi Dóra, aSzerencsejáték Zrt. Törzskari Központ vezetője, Sarkadi Kata, a Funky Forest marketingvezetője, Pinczés Marianna, a Virgin Oil Press Kft. (Grapoila) ügyvezető igazgatója, és Réti Andor, a Respray Solution ügyvezető igazgatója. A beszélgetést moderálta Kőszegi András (HEPA).

Kőszegi András: Vannak olyan témák, – meglátásom szerint a fenntarthatóság is ezek közé tartozik – amelyek fontosságát mindenki elismeri – ha másként nem, de a szavak szintjén – a hazai KKV-k körében mégis azt tapasztaljuk, hogy kötelező kűrként tekintenek rá, tenni kell valamit a cégen belül, ami ennek tudható be. Szerintem viszont a fenntarthatóságnak már az üzleti stratégia integráns része kell lennie, komoly befektetést, folyamatoptimalizálást, kockázatcsökkentést is jelent. Mi volt a Ti megélésetek a téma kapcsán, miért kezdtetek tényleg ilyen komolyan foglalkozni ezzel a témával?

Pinczés Marianna: Azt gondolom, hogy nekünk nagyon egyszerű dolgunk volt, mert mi eleve úgy kezdtük, hogy egy másik iparág hulladékát dolgozzuk fel. Hidegen sajtolt olajokat, natúr olajokat, natúr élelmiszert gyártunk. Az első termékünk a szőlőmagolaj volt, a név (Grapoila) is innen ered: szőlő és olaj szavakból. Az egész folyamatunk zero waste, ami azt jelenti, hogy nem keletkezik felhasználatlan melléktermék. Ahogy ezt a láncot el kezdtük kiépíteni kialakítottunk sok-sok termékcsoportot, ma már nem csak olajat gyártunk, és nem csak a törköllyel (szőlőmagolaj „alapanyagával”) dolgozunk. Szerintem az élelmiszeriparban nagyon könnyű fenntarthatóbban működni, nagyon alapvető folyamatokat kell átgondolni és újragondolni, és nagyon egyszerű változtatásokkal lehet fenntarthatónak lenni.

Azt is megcáfolnám, hogy ez költség, mert ha fenntartható valami, akkor annak gazdaságilag is fenntarthatónak kell lennie.

Pinczés Marianna

Az alapvetésünk az volt, hogy ha iparági mellékterméket használunk, akkor nem tehetjük meg, hogy nálunk keletkezik melléktermék.

Kőszegi András: Akkor a fenntarthatóság nálatok alapvetés volt már akkor, amikor elindultatok.

Pinczés Marianna: Mi 14 évvel ezelőtt indultunk, akkor még sokan nem értették, hogy mi az a zero waste. Ma már azt is tudjuk mondani, hogy upcycling a gyártásunk, tehát melléktermékből egy más típusú terméket gyártunk.

Kőszegi András: Érdekes kontraszt van a fenntartható élelmiszeripari gyártás gondolata és a között, hogy a háztartásokban a legtöbb hulladék a megvásárolt, de el nem fogyasztott élelmiszerből ered. Kata, nálatok is ilyen egyszerű volt fenntarthatóvá tenni a termelést?

Sarkadi Kata: Bár nincs ilyen nagy múltunk, mint a Grapoilának, mi is abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy eleve fenntartható módon indultunk, az egész termelési rendszer úgy került kialakításra. A Funky Forest 100%-os smoothie-kat és présleveket állít elő, nincs benne más, csak zöldség és gyümölcs. Nógrád megyében, egy elmaradottabb régióban gyártunk, és bár rövid ellátású láncot nem tudunk még megvalósítani, de az összes almánk a környező gazdáktól, farmokról származik. A termék környezetbarát üvegcsomagolással rendelkezik, a felhasznált energia pedig 100%-ban napelemekből származik. A préselés után visszamaradó alapanyagot a környező állatfarmokon hasznosítják takarmányként, illetve a pálinkafőzők is nagy örömmel átveszik egy részét. Már harmadik éve vagyok a Funkynál, de korábban is természetvédelemmel foglalkoztam, a WWF-nek voltam a regionális marketing és fundraising igazgató a kelet-közép-európai régióban. Ezen tapasztalataim alapján azt láttam, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos adakozási kedv és vállalati hozzáállás azért eléggé vegyes.

Bármennyire is gyönyörű kitenni a credónkba a fenntarthatóságot, és persze az SDG-k mentén ez elvárás is, a gyakorlat azért mást mutat.

Sarkadi Kata

Vannak profitorientált érdekeltségek, amelyek esetében egy teljes értékláncra vonatkozó fenntarthatóság nem olyan könnyen megvalósítható, pláne nem egy élelmiszeripari kismanufaktúra esetén. Exportálunk, de az exportban nincs nagy sikerünk a profitnyomás miatt. A retail hálózatban vagy disztribútorokkal a válság hatására megint visszakerültünk ebbe az árkérdésbe, amivel nem tudunk versenyezni. Mi a 360 fokos minőségi percepciót képviseljük értékeink és a termékeink mentén, és ezt nem fizetik meg, olyan nyomás van, amennyiért nem tudjuk adni a terméket.

Így mi a Funkynál mi a természet tiszteletére edukáljuk is a fogyasztóinkat, dietetikusokkal dolgozunk együtt a fenntartható életmódra, az egészséges táplálkozásra vonatkozó ismeretek bővítése érdekében, és a fenntarthatósághoz kapcsolódó edukációs tevékenységünk miatt nemzetközi és magyar díjat is nyertünk már. Emellett – nyilvánvalóan nem egy multihoz mérhetően – jelentős a helyi adományozási tevékenységünk is.

Kőszegi András: Andor, ti startupként jelen pillanatban még itthon operáltok, a Rossmannal van pilot projektetek, de nyilván globális álmokat is dédelgettek. A core business maga a fenntarthatóság.

Réti Andor: Abszolút. A Respray újratölthető fújós dezodor megoldást nyújt már meglévő dezodormárkáknak, illetve olyan kereskedőknek, akiknek van saját márkájuk, és szeretnének egy fenntartható alternatívát nyújtani. Az egész ötlet tulajdonképpen onnan indult ki, hogy mikor gimnáziumi osztálytársak voltunk alapítótársammal, Gergővel, már akkor a mindennapi életünk jelentős beszédtémája volt a klímaszorongás és a környezetvédelem. Sok problémát láttunk és írtunk fel magunknak, és az egyik ilyen volt az aeroszolos termékek jelentette veszélyeshulladék-szennyezés. Mostanra már szerencsére a klasszikus dezodoroknak is csökkent a környezeti lábnyoma: a freonos (CFC) hajtógázas termékeket 30 éve betiltották, azonban a dezodorok továbbra is nagyon komoly környezeti terhelést jelentenek. Szóvalláttunk egy problémát és elkezdtünk rá megoldást keresni. Ha a palackok nem újrahasznosíthatóak, akkor használjuk őket újra, és ha a hajtógáz is sokat hozzátesz a környezeti lábnyomhoz, akkor a hajtógázt is cseréljük le. Ebből született egy olyan újratölthető fújós dezodor, ami sűrített levegővel működik. Most a Rossmann Magyarországgal három budapesti drogériában érhetőek el az újratöltő automatáink, három Isana-illatot tudnak a vásárlók jelenleg tölteni.

Kőszegi András: És készültök exportra is?

Réti Andor: Egyértelműen. Magyarországon azt hiszem, nagyjából 12 millió fújós dezodor fogy egy évben, viszont csak Európában közel kétmilliárd. Ezt úgy kell elképzelni, mintha hat Eiffel-toronynyi alumíniumot gyártanánk le minden évben, hogy aztán kidobjuk. Nyugat-Európában már van arra próbálkozás, hogy ezeket újrahasznosítsák, viszont az nagyon fontos, hogy az újrahasználat minden esetben egy kisebb energiabefektetéssel járó folyamat, mint az újrahasznosítás.

Kőszegi András: Jó hallani, hogy a klímaszorongásnak van pozitív hozadéka is, mert a fiatalokat cselekvésre sarkallja. Dóra, ti az ESG egy másik szegmensében vagytok aktívak, mesélnél nekünk erről?

Selmeczi Dóra: Én a Szerencsejáték Zrt.-től jöttem, ami az egyik legnagyobb állami vállalatunk, benne vagyunk a top 10 árbevételű cégben. Ez a lehetőségeken túl elég komoly felelősséget is ró ránk. A társadalmi felelősségvállalás mindig is fontos volt a Szerencsejáték Zrt.-nek, mondom ezt úgy, hogy a kollégáim egy jelentős része tíz, akár húsz éve is ott van a cégnél, ebből látom, hogy ez a céges kultúrát nagyon is áthatja. Szerintem az ESG az, ami a következő években a nagyvállalatok életét, üzleti stratégiáját nagyon nagy mértékben meg fogja határozni. Most még csak ajánlások, irányok vannak, de nemsokára nagyon komoly kötelezettségek is lesznek ezzel kapcsolatban.

Aki most nem kapcsolódik rá erre a folyamatra komolyan, nem alkot stratégiát és nem foglalkozik vele, az hosszú távon nem fog tudni hiteles cégként megélni egy piacon sem.

Selmeczi Dóra

Ami kifejezetten erős nálunk, az a Social ág. A Szerencsejáték Zrt. húsz évvel ezelőtt a fogyatékosok társadalmi integrációját vállalta fel, és azt gondolom, hogy ezt zászlóshajóként a mai napig is teszi a cég. Ezzel teljes társadalmi szinten nagyon sokat foglalkozunk, kampányokkal, különböző támogatási formákkal, annak érdekében, hogy ez a társadalmi modernizáció lehetőség szerint minél jobban megvalósuljon. Nálunk van egy úgynevezett karitatív sorsjegy-értékesítő hálózat, ahol megváltozott munkaképességű kollégák dolgoznak. Ez a hálózat 2003-ban indult, tehát idén húsz éves. Ez egy nyíltpiaci foglalkoztatás, tehát a kollégák teljes értékű kereskedelmi kollégaként dolgoznak nálunk, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy munkavállalóink 10%-át ők adják.

Társadalmi felelősség oldaláról pedig ide kívánkozik, hogy cégünk önként vállalta, hogy nem ad olyan játékot a játékosaink kezébe, amivel ők nem tudnak élni, vagy maguknak ártanak. Ez persze egy vékony mezsgye a szerencsejáték esetében, de nekünk az az egyik alapelvünk, hogy a játék játék maradjon. Prevencióra is komoly összegeket költünk, 2012 óta együttműködünk a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel a Játék határok nélkül nevű programunk keretében. Ez egyrészt iskolai edukációt, tehát prevenciós oktatási jellegű tevékenységet, másrészt segélypontokat jelent, azaz a már bajban lévők, függők és családtagjaik konkrét segítését.

Kőszegi András: Utazó Nagykövet Asszony, „miben utazik”, mivel foglalkozik most a fenntarthatósági témában?

Dr. Botos Barbara: Sok minden eszembe jutott az eddigi megszólalásokat hallgatva. Az első, hogy az ESG-törvény társadalmasítása múlt csütörtökön zárult le, megy a parlament elé. A normaszöveget vizsgálva ESG-ben egy picit túlterjeszkedőek vagyunk, erősebbek vagyunk, mint az uniós szabályozás. Megfelelés nemcsak a nagyvállalatoknak jelent majd többletkötelezettséget, hanem – főleg a tőzsdén lévő – KKV-knak is. Pont ezért gondolom, hogy a legfontosabb feladat most a szemléletformálás, ezt kell erősíteni, segíteni a kicsiket, hogy odaérjenek, és már most el vagyunk késve.

A nagy német cégek idén január 1-jétől megkövetelik az összes beszállítótól, hogy ESG-kompatibilisek legyenek. Az egész nyár attól volt hangos, hogy mindenki esélyegyenlőségi terveket és jelentéseket gyártott, nulla háttértudás nélkül. Most napok alatt kell azt a tudást megszerezni, amire amúgy hónapok, sőt évek kellenének.

Dr. Botos Barbara

A pénzügyi jelentésben is meg kell határozni, hogy az összes tevékenységnek hány százaléka fenntartható, és van egy-két cég, aki nagyon nehezen fogja tudni ezt meglépni, de ha nem lépi meg, nem lesz hitelképes.

Kőszegi András: Én azt látom, hogy a magyar KKV-k még nincsenek azon a fejlettségi szinten, mint a nyugati-európaiak, hiszen nem olyan régóta van nálunk piacgazdaság. Egyetértek veled abban, hogy itt lenne nagy szerepe a szemléletformálásnak.

Dr. Botos Barbara: Én a nemzetközi tárgyalásokon azt kapom meg Kínától és a többi országtól, hogy mi vagyunk a protekcionisták, amikor a határ menti karbonadóval meg a Deforestation Regulationnel jövünk, ami ugye a fejlődő országokból jövő élelmiszer-alapanyagokat fogja érinteni. A cégek esetében van Scope 1, Scope 2 és Scope 3 kibocsátás. A Scope 1 kategóriába a vállalat közvetlen kibocsátása tartozik, a Scope 2-be a vásárolt energiából adódó kibocsátások, pl. villamos energia és távhő, a Scope 3 kategóriába pedig minden más, ami az értéklánchoz kapcsolódik. Ha megnézünk egy céget, a kibocsátása 10%-ban Scope 1 és 2, és 90%-ban Scope 3. És itt jön be a greenwashing: nagyon könnyű klímasemlegesnek lenni azzal a 10%-kal, mikor a beszállítói lánc a 90%-ával nem foglalkozik a cég. Hamarosan már azzal is kell. Magyarországon az építési, bontási hulladék 0%-át használjuk csak fel, ez mind a hulladéklerakóba kerül 4-5 ezer forint/tonnáért. Itt jön az, hogy rendszerszintű változásra van szükség, és ebben a Kormánynak is van feladata: emeljük ezt fel ennek a díját 30-40 ezerre, ne érje meg elvinni az építési hulladékot a lerakóba. Legyen, aki megtisztítja, feldolgozza, átadja a cementgyárnak, aki zöldcementet fog gyártani, és a zöldcementből lesz zöldbeton. Aztán jönnek a nagyvállalatok, akik vállalhatják, hogy zöldbetonból építkeznek. Lehet, hogy drágább, de ez lehetne az ő ESG vállalásuk és szén-dioxid-megtakarításuk. Nem ujjal kell mutogatni a felelősökre, vállalatokra, családokra, cégekre, hanem együtt kell lépni.

Kőszegi András: Marianna, ha megnézzük az ESG (environmental, social, governance) betűszóban a három dimenziót, a ti vállalkozásotok kapcsán már hallottuk, hogy az „E”-n van a fókusz. Jól gondolom?

Pinczés Marianna: Igen, az E az alapműködésünk része. Nagyon fontosak a scope-ok, amiknél igyekszünk mindenre figyelni. Social oldalról elmondhatom, hogy nálunk is vannak megváltozott munkaképességű kollégák, hiszen a gyártásban nagyon sok egyszerű, könnyen betanítható fizikai munka van, tehát nem kell megkülönböztetni a munkavállalókat munkaképesség szempontjából. Továbbá van nekünk egy permakultúrás kertünk a budapesti irodaházunk körül, amely az edukációs programjaink helyszíne is, ahol a környezethez tartozást és a természetközeliséget kézzelfoghatóan is tudjuk tanítani. Nagyon sok nyílt napot, ingyenes képzéseket tartunk, amit hozzákapcsolunk a gasztronómiához is, megmutatjuk, hogyan étkezzünk ízletesen, egészségesen és fenntarthatóan.

Dr. Botos Barbara: Tavaly ilyenkor rukkolt elő az Egyesült Államok a nagyon kreatívan megnevezett inflációcsökkentési törvénnyel (IRA). Egy 400 milliárd dolláros anyagi támogatásról beszélünk, ami megy a beruházásokba, adókedvezményekkel segíti őket. Ezzel szemben az uniós szabályozás szabványokra, standardokra épül. Mindkettőnek megvan az előnye, mert a szabványokból, szigorú szabályozásokból lesznek hatalmas innovációk. Az IRA arról szól, hogy a kínai beszállítói részarány nem lehet több 1%-nál. Ezzel megölik az európai ipart, mert nálunk több, mint 1% a kínai alapanyag. Európában az élőmunkaigény nagy és drága, az energia is jóval költségesebb, tehát a feldolgozóipar megy más országokba, ahol olcsóbb a termelés, és egyszer csak azt fogjuk észrevenni, hogy az európai ipar összeomlik. Ez egy ördögi kör, és nekünk védeni kell a magyar és uniós vállalkozásokat. Ezt hívják szénszivárgásnak: a cégek szivárognak Európa határain túlra, ahol nem vetnek ki karbonadót, így a terméket olcsóbban tudják előállítani. Mi már régóta mondjuk, de azt látom, hogy most Európa is ráeszmélt, hogy a versenyképesség fontos, és meg kell védeni az európai gyártást, a feldolgozóipart, a know-howt.

Kőszegi András: Nekem az a félelmem van egyébként a KKV-szektorral kapcsolatban, hogy rájuk fogjuk tolni az ESG elvárást, miközben még szemléletformálásra lenne szükség, és ott van még az árverseny kérdése is. Nálatok, élelmiszergyártóknál megéri gazdaságilag ebbe invesztálni? Hol érzitek a közvetlen befektetői vagy tulajdonosi benefitet?

Pinczés Marianna: Én mondhatok pár példát. A legegyszerűbb természetesen a napelem és a biomasszakazán, hogy nem kell fizetni a villanyért és gázért. Az utóbbi idők gazdasági helyzete ránk egyáltalán nem hatott, úgy, míg hatalmas német konkurenciánk ment csődbe. Visszatérve a permakultúrás kertre. Az egy egyértelmű befektetés, közvetlenül nincs semmi haszna a cégnek. Három kertészt alkalmazunk, akik ilyen elvek mentén dolgoznak nap mint nap. Költség oldalról jelentkezik nálunk a munkabér, répamag, de a munkatársakkal közösen neveljük őket, és a dolgozóink hazaviszik a biozöldséget. Tehát ez egy munkavállalói juttatás, ami egyre értékesebb, mert egyre drágább a zöldség, főleg, hogy ha biotermelésből származik. Ha egy picit messzebbről nézzük ezt, akkor erre építettünk egy edukációs programot, amely sok esetben azonnal, sok esetben hosszú távon, de fogyasztókat generál nekünk. Elmondom azt, hogy mi az a permakultúrás kert, megmutatom, hogy a répára rá lehet önteni a tökmagolajat, ami finom és egészséges is. Sajnos nincs biológiaórán élelmiszeroktatás, a természetközeliség is teljesen hiányzik az átlagos iskolákból. Az edukációba nagyon sokat kell fektetni, ami sokba kerül, de hosszú távon is megéri. Megéri, mert fogyasztó lesz belőle, megveszi majd a terméket.

Kőszegi András: A lényeget azért kimondtad: megéri. Azért azt látni kell, hogy a fenntarthatóság esetében is ez befektetés, mert a cégek nem karitatív tevékenységet végeznek, hanem a saját profitjukért dolgoznak, aminek feltétele, hogy ezt a három területet egyformán gondozzák. Tehát amikor te edukációt csinálsz, akkor a saját piacodat építed. Ez egy nettó profitorientált tevékenység, nem kétségbe vonva azt, hogy hiszel benne.

Pinczés Marianna: Igen, mondjuk azért nálunk is elkülönült, hogy ezt a tevékenységet teljesen nonprofit kereteken belül végezzük. Persze, ha ezt tényleg komolyan kalkuláljuk, akkor abszolút támogatja a gazdasági érdekeket is. Azt kell elérni, hogy amit a fogyasztó megfizet, azzal ő is jól járjon, és egy pozitív irányú fejlődés is történjen.

Réti Andor: A mi esetünkben ez nagyon érdekes, mert az aeroszolos termékeknél a csomagolás a termék összköltségének nagyjából 70%-át teszi ki. Ha újratöltjük ezeket a termékeket, akkor a költség 30%-ából újat tudunk előállítani. Nyilván itt árazza be magát a Respray technológiája, de végeredményben egy olyan modellt tudunk kialakítani, amivel a vásárlóknak is egy olcsóbb alternatívát tudunk kínálni, és a gyártó nagyobb profitot vagy nagyobb árrést is ki tud alakítani.

Ebből következően vannak olyan területek, ahol kéz a kézben jár a gazdaságosság és a fenntarthatóság, és szerintem ezeket kéne megtalálnia a hazai vállalkozóknak. A környezeti lábnyom legnagyobb része pazarlásból ered, és ha ezt csökkentjük, akkor gazdaságosabb is lesz a modell.

Réti Andor

Dr. Botos Barbara: Tetszett az a mondat, hogy körbeérnek a rendszerben ezek a dolgok. Aki nem látja azt, hogy az el nem fogyasztott molekulába kell befektetni, legyen az bármilyen molekula, az most már lemarad. Látjuk, hogy azzal, hogy polikrízis és energiaválság van, a megtérülési idő lerövidült, ma a megújulóknál már nem 10 évről beszélünk, most már két-három év ilyen energiaárak mellett. Ez már egy jó motiváció. Vannak olyan mérséklési beruházások, amelyeknek nincs ára, ilyen az élelmiszerpazarlás-csökkentés. Ha megnézzük az élelmiszer útját Farm To Fork, azaz termőföldtől az asztalig, közben 30%-a tűnik el, mert elpazaroljuk útközben.

Az IPCC szerint ezek az ingyen megtehető lépések 40-70%-os kibocsátáscsökkentést is tudnak hozni, ha rendszerszintű változást rakunk mögé.

Dr. Botos Barbara

Látni kell, hogy mindennek ára van: lehet késleltetni, lehet a fiatalokkal megfizettetni, de előbb-utóbb az árat meg kell fizetni.

Pinczés Marianna: A permakultúra egyik nagyon fontos alapvetése, hogy az ökológiai lábnyom eltüntetése lehetetlen, mert itt élünk a Földön, és lábnyomot hagyunk magunk után. Ezen elvek szerint lehet pozitív az ökológiai lábnyomunk, mert ha belenyúlunk a természetbe, azt tehetjük úgy is, hogy hozzáadunk valamit.