Fenntartható beszerzés a gyakorlatban

Kerekasztal-beszélgetés a Fenntarthatóság – Költség vagy sikerkritérium az exportban c. képzés margójára

Összhangban a magyar kormány Nemzeti Exportstratégiájának célkitűzéseivel, a HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség számos, exportteljesítményt ösztönző témában szervez képzéseket, kerekasztal-beszélgetéseket exportáló vagy exportot tervező vállalkozások számára.

A vállalati fenntarthatóság, az ESG egy üzleti megközelítés, ami növeli a vállalat értékét azáltal, hogy kiaknázza a lehetőségeket és csökkenti a kockázatokat mind a gazdasági, környezeti és társadalmi fejlődés téren. Már nem csak PR-üzenet, hanem nemzetközi vevők beszállítói értékelésében kritérium, banki finanszírozásban átvilágítási alap és az EU-s pályázatok alapfeltétele is.

Kétnapos képzésünk első napján a résztvevők első kézből hallhattak inspiráló sikertörténeteket a kerekasztal-beszélgetés során, melyen vendégünk volt Arató Gábor, a Manupackaging Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, Dr. Botos Barbara, PhD Klímaügyekért és Klímadiplomáciáért Felelős Utazó Nagykövet, László Judit exportfejlesztési tanácsadó és Juhász Szilárd, a Knorr-Bremse Vállalatcsoport fenntartható beszerzés vezetője. A képzés előadója és a kerekasztal-beszélgetés moderátora Fertetics Mandy, az Alternate Tanácsadó Kft. ügyvezetője és a MVÜK fenntarthatósági vezetője volt.

Botos Barbara
Számos egyetemen tanított és tanít, 2004-től a mai napig több önkormányzati és kormányzati szervnél szerzett környezetvédelmi, energetikai, klímaváltozási szakmai tapasztalatot. 2010-ben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Klímapolitikai Főosztályán kezdett el dolgozni osztályvezetőként, majd a Klímapolitikai Főosztály vezetőjeként. 2018 és 2022 között az Innovációs és Technológiai Minisztérium klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára volt. Jelenleg az új Energiaügyi Minisztérium klímaügyekért és klímadiplomáciáért felelős utazó nagykövete, de a nők esélyegyenlőségéért is dolgozik különböző szakmai civil szervezetekben.

Arató Gábor A Manpackaging ügyvezető igazgatója. Mérnök-közgazdász, könnyűipari mérnök, csomagoló-technológus. 1997 óta dolgozik csomagolástechnikai területen, először a termelés, később az értékesítési oldalon. Fontos küldetésének tartja, hogy a hazai gyártó vállalatoknak olyan technológiai újításokat mutasson be, melyek révén nemcsak gyorsabban és nagyobb kapacitással, hanem költség-hatékonyabban és kevesebb csomagolóanyag felhasználása mellett is tudjanak csomagolni úgy, hogy a csomagolás a terméket megfelelően védje a szállítás során. Ezen újdonságok terén folyamatosan, évről évre csökkenteni tudjuk a csomagolóanyagok által jelentett környezeti terhelést, a csomagolóanyag kibocsátás csökkentése mellett a környezetbarát és biológiailag lebomló csomagolóanyagok népszerűsítésével.

László Judit Nemzetközi közgazdász, az elmúlt 15 évben nemzetközi üzletfejlesztéssel foglalkozott, olyan szektorokban, mint az élelmiszeripar, a pénzügy, az IT, az energia és a technológia. 2016-ban a világ egyik legnagyobb kereskedelmi hitel biztosítójánál, a Coface-nál Kelet-Közép Európa legjobb értékesítési vezetője volt. 2020 óta saját tanácsadó cégében segíti a magyar vállalatokat az export növekedésben. Felépíttette a Funky Forest juice márkát a hazai és a nemzetközi piacon, az Abonett márka termékeit 25, a MAXX italokat 10 országban bevezette,és számos más hazai termék (fagylaltok, desszertek, üdítők) export értékesítést segít.

Juhász Szilárd 2022 óta a Knorr-Bremse vállalatcsoportnál fenntartható beszerzés menedzserként dolgozik.- Fenntartható beszerzési csapat vezetése és fejlesztése a KB részlegeken. A beszerzési csapatok funkcionális irányítását végzi, a cég beszerzési fenntarthatósági kritériumainak továbbfejlesztésén dolgozik a beszállítók fenntarthatósági teljesítményének folyamatos javítása érdekében. A vonatkozó előírásoknak és jogszabályoknak való megfelelést szolgáló intézkedések végrehajtása, beszállítói fenntarthatósági auditok lebonyolítása  és a vasúti iparág fenntartható beszerzési munkacsoportjaiban is dolgozik nemzetközi színtéren.

Fertetics Mandy Vállalati fenntarthatóság és felelősségvállalás szakértő, az Alternate Tanácsadó ügyvezetője, a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közösségének fenntarthatósági vezetője. Több mint 20 éves szakmai tapasztalatával számos iparágba tartozó nagyvállalatot és KKV-t támogat az organikus szervezetfejlesztés mentén a fenntarthatóság és ESG teljesítmény javításában. A fenntartható beszállítói lánc és beszerzés nemzetközi szakértője. Mindezek mellett szívügye az inkluzív társadalom erősítése a vállalatok sokszínűségi és méltányossági stratégiai fejlesztése és a társadalmi vállalkozók erősítése révén.

Fertetics Mandy: Az első kérdésem az lenne, hogy ti a fenntarthatósághoz, az ESG-hez csak a munkátok részeként kapcsolódtok, vagy van esetleg több, személyes kapcsolódás is?

Dr. Botos Barbara: A ENSZ 13. fenntartható fejlődési célja a klímaváltozással kapcsolatos, én természetesen elsősorban ehhez kapcsolódom, de bármilyen munkát is végez az ember, az akaratlanul több célt is érint.  A 17 fenntartható fejlődési céllal összhangban épülnek fel az ESG riportok is. Nagyon sok ESG jelentést kell értékelnem, úgyhogy láttam nagyon jókat és nagyon gyengéket is. Fontos, hogyan állunk hozzá a kérdéshez, milyen értékelési szempontokat próbálunk már előre figyelembe venni annak érdekében, hogy jó jelentéseket adjunk le, mert ugyanezt fogják nézni a hitelintézetek is a minősítések során. Érdemes ebben következetesnek lenni.

Fertetics Mandy: Mondasz esetleg három mondatot arról, hogy a nagyon gyenge jelentés milyen szerinted?

Dr. Botos Barbara: Van, amelyik például inkább volt üzleti jelentés, mint ESG jelentés,  további hiba lehet például a baseline hiánya: nincs meg, honnan hova szeretnék eljutni, hiányzik a múltbeli eredményekkel való összehasonlítás, nincsenek meg a fontos indikátorok (pl. materialitás). Nem baj az, ha egy vállalás nem sikerül, lehet korrigálni, lehet azt mondani, hogy itt most nem értem el a kitűzött célt, és azt később teljesítem, vagy újra definiálom, de az elszámoltathatóság fontos.  Ennek a másik oldala, hogy az auditorok ellenőrzik a jelentéseket, és ez alapján döntenek a hitelintézetek is,  itt jön be a taxonómia kérdése is… Tehát fontosak és még inkább azok lesznek. De a legnagyobb lehetséges hiba a jelentésben az az, hogy nem látjuk, hogy honnan hova szeretne a cég eljutni és ezt nem tudja adatokkal illusztrálni.

Arató Gábor: Mi húsz éve indítottuk el a csomagolással foglalkozó cégünket itt Magyarországon, akkor nagyon gyorsan észrevettük, hogy a nagy előnyünk az, hogy sokkal kevesebb anyag felhasználásával tudjuk ugyanazt a csomagolási feladatot ellátni. Emiatt beszélgettem sok emberrel fenntarthatóság témában, és jól meg is fertőződtem – nyilván nyitott is voltam rá. Azon túl, hogy a cég működésében, és talán még inkább a vevői kapcsolatokban igyekszem ezt terjeszteni, sok mindent igyekszem teljesen személyes síkra is áthozni, nekem is vannak minden évben személyes fenntarthatósági vállalásaim.

László Judit: Mi 2015 óta ismerjük egymást Mandy-vel, a BCSDH Jövő vezetői képzés program keretében ismerkedtünk meg, ahol középvezetőket készítettek fel fenntarthatósági szempontok mentén történő tudatos döntéshozatalra, hazai nagyvállalatok példáján keresztül. Én is multi nagyvállalati közegben dolgoztam akkor, viszont 2020-ban átkerültem a magyar kkv-k világába tanácsadóként. Szerintem ti itt a nagyon tudatos élvonalbeli vezetőket képviselitek, ez a kkv-szektorban még nem annyira általános szemlélet. A bemutatkozóban szó esett a Funky Forestről – amelynek a márkaépítésében részt vettem –, ők Szécsényben egy olyan tökéletesen fenntartható működést valósítottak meg, ami szerintem nagyon sok nyugati tudatos céget is felülmúl. Vállalati döntés volt az, hogy csak üvegben gyártanak, miközben a kiskereskedelmi szereplők oldaláról az a visszajelzés, hogy „de a PET palack olcsóbb”. Napenergiával oldják meg az üzem teljes ellátását, nincs gázfelhasználás, saját szennyvíz tisztítójuk van, és a gyümölcsfeldolgozás során megmaradt mellékterméket állatfarmoknak adják. Nekem ez példaértékű abban, hogy a hazai kkv oldalon is nagyon sokat lehet tenni. Ezt a szemléletet próbálom minden partneremnél elültetni a gyakorlatban: erre van szükség, és erre lehet utána építkezni majd a nemzetközi piacokon is.

Juhász Szilárd: Tíz éve dolgozom különböző pozíciókban nemzetközi nagyvállalatoknál, fenntarthatósággal kapcsolatos munkakörben, így eléggé összemosódott már nálam a személyes indíttatás és a szakmai „ártalom”. Nagyon érdekes volt látni a különbségeket a vállalati   fenntarthatósági gyakorlatokban a különböző pozícióimban, és az iparágak közötti különbségeket. Például az egyik vállalat, ahol öt évig dolgoztam, az FMCG területre gyártott, olyan vásárlói voltak, mint a Danone meg a Coca Cola – szerintem ők az élharcosai a vállalati fenntarthatóságnak – úgyhogy az elvárásaiknak nehéz volt megfelelni. Ahhoz képest a vasúti és az autóiparban sokkal alacsonyabbak az elvárások, mert a felhasználó annyira nem ismeri a nevünket. Ha a mi nevünk bekerül egy újságcikkbe, az nem annyira érzékeny, mint amikor egy Danone neve került bele – nagyon érdekes volt ezeket a különböző dinamikákat megélni. A személyes szinten pedig azt tudom elmondani, hogy én Erdélyből származom, a szüleim és a környezetem élte a fenntarthatóságot, nem pedig tanulta, úgyhogy ez számomra természetes volt.

Fertetics Mandy: Az elmúlt pár évben nagyon felkapott lett az ESG, de azért már 20-30 éve is beszéltünk a vállalati fenntarthatóságról. Éppen ezért megoszlik a vélemény: van, aki újként és várakozóan tekint a témára, és keresi, hogyan tud ehhez kapcsolódni, de van egy nagyon szkeptikus tábor is, akik szerint kiüresedett a fenntarthatóság, az ESG is csak egy újabb betűszó, jogszabályok és adminisztráció. Ti milyen érveket szoktatok mondani – akár a diplomáciában, vagy a vevők, kkv-k meggyőzésekor – miért nem elcsépelt a téma, miért nem csak egy újabb betűszó az ESG?

Juhász Szilárd: Lehet, hogy közhelyes lesz, amit mondok: sokan azt mondják, a fenntarthatóság a jövő, de szerintem inkább úgy érdemes rá gondolni, hogy ez a jelen. A jelenben van feladatunk ezzel, és minél többet teszünk most, annál inkább biztosítjuk a jövőt. Én így értelmezem a fenntarthatóságot, és ezt próbáljuk a beszállítóknak is átadni: amit ma megtesznek, az lehet, hogy plusz erőforrás-, energia-befektetés, de azzal biztosítják a jövőjüket

Fertetics Mandy: Igen, mivel elkerülhetetlen a felkészülés a jövőbeni elvárásokra, szabályokra, kritériumrendszerekre minden vállalatnak.

László Judit: Én azt tapasztalom, hogy a pandémia óta a globális kihívások miatt nagyon nyílik az olló, hogy kik maradnak versenyképesek, kik tudnak túlélni és fejlődni. Akik a fenntarthatóságra nyitottak, azok minden eddiginél eredményesebbek tudnak lenni, de akik nem értik, mi az ESG, vagy nem preferálják, azok lemaradnak. Ők most még csak azt érzékelik, hogy nem jönnek úgy a számok, nem bővülnek, picit hátrébb sorolódnak, viszont ez szerintem csak fokozódni fog. Én az ESG rövidítést abszolút támogatom, mert mindenki ugyanazt érti alatta, nem kell egy beszélgetésben körülírni. Szerintem ez ESG egy olyan „must have”, ami nélkül nem tud egy cég versenyképes maradni. Nemzetközi üzletfejlesztőként én mindig azt mondom, hogy a magyar piacból hosszú távon nem lehet megélni. Egy bizonyos vállalatméret fölött muszáj a külpiacokban gondolkodni, ott viszont olyan verseny van, ahol az ESG már egy minimumkövetelmény – és nem csak feltétlenül a környezeti fenntarthatóság, hanem a munkavállalói elégedettség is. A munkavállalói elégedettséghez tartozik, hogy mit teszek azért, hogy a munkavállalóm a sajátjának érezze a céget, kvázi márkanagykövet legyen. Az ESG rövidítésbe ez is beletartozik, és számtalan ilyen kis eleme van.

Fertetics Mandy: Min múlik szerinted, hogy egy kkv melyik táborba kerül, és hogy tudja-e aktivizálni ezt a megújuló-képességét?

László Judit: Nem vagyok kibékülve a válaszommal, de én egyértelműen azt látom, hogy az elsőszámú döntéshozó nyitottságán. Sokszor jön az indíttatás középvezetői, vállalatmérettől függően felsővezetői szintről, hogy foglalkozzanak ezzel, de ha az elsőszámú tulajdonos nem érti, akkor az nehéz. i. Ha cégvezetői, de még inkább tulajdonosi szinten ennek nincs támogatottsága, , akkor nagyon nehéz.

Arató Gábor: Abszolút egyetértek. Nekünk is az a tapasztalatunk, hogy nagyon kettéválik ezen a téren a piac. Mi úgy állunk hozzá, hogy ez számunkra egy versenyelőny, hiszen a mi ügyfeleink olyanok, akik ebbe az irányba szeretnének haladni, de nagyon sok olyan kkv-val találkozunk mi is, akik még mindig ott tartanak, hogy hány forintért vesznek meg egy kilogramm csomagolófóliát. . Holott azt kellene kiszámolni inkább, hogy egy adott terméket hány forintból fognak becsomagolni EPR-díjjal együtt. A díjnak egyébként nagyon jó hatása, hogy a csomagolóanyag-csökkentésre fókuszál, és ez is egy kicsit szelektálja már az üzletben résztvevőket. . Tudjuk azt is, hogy a mi iparágunkban nagyon sokan még úgy gondolkodnak, amikor egy ESGbeszállítói értékelő kérdőívet kapnak, hogy „már megint arra kell felvennem embert, hogy adatlapot töltögessen”. De ez nagyon fontos, mert aki exportra akar dolgozni, ott akar továbbfejlődni, ott ezt tényleg jól kell csinálni. Lehet, hogy Magyarországon a fenntarthatósági jelentés még kevésnek kötelező, de közben Romániában már több mint ezer vállalatnak kötelező. Ők annyira másképp fognak fejlődni, mint mi magyarok, hogy mire az 50-100 magyar cég  elmozdul ebbe az irányba, addigra 1000-1500 román céggel fognak versenyezni a nemzetközi piacokon. Nekünk nincs ESG-jelentéstételi kötelezettségünk, mégis úgy döntöttünk, hogy fogunk ilyet csinálni. Nem biztos, hogy rögtön az elsőt publikáljuk, ez inkább egy tanulási folyamat lesz, remélhetőleg a második már olyan állapotban lesz, amit tudunk is publikálni. De éppen azért szeretnénk ezt megtenni, hogy ezt a versenyképességet fel tudjuk mutatni, ez is meg tudjon különböztetni bennünket a versenytársainktól.

Juhász Szilárd: Valóban van egy közepesen meredek tanulási idő a jelentést illetően. Akik nem gyakorolják, hirtelen nem fogják tudni teljesíteni, mikor kötelező lesz. Az első pár évben azokkal fognak versenyezni, akik gyakorolták – a törvények miatt, vagy mert aktívak voltak. Fontos tehát, hogy azelőtt tegyünk lépéseket, mielőtt kötelező lenne.

Dr. Botos Barbara: Szerintem az a kérdés, egyéni és vállalati szinten is, hogy hol vannak a határaim? Lehet, hogy a családomat akarom megvédeni, lehet, hogy kicsit kijjebb van, és a hazámat is megvédem – és lehet még kijjebb, amikor azt mondom, hogy a természeti környezet is oda tartozik, amit én (és a cégem) megvédek. Amikor a CSR átment ESG-be, rögtön megjelent a greenwashing, ezt természetesen rögtön látta az Európai Bizottság. Most készül a magyar álláspont a Zöld Állítások Direktívához (Green Claims Initiative), ami pont arról szól, hogy mit lehet a címkére írni, mi az, ami hazugság, és ezt fogják is ellenőrizni. A címkézés egységesítve lesz, hogy ne legyen ezerféle standard, ökocímkék stb. Ez egy nagyon erős dosszié lesz, nem nagyon lehet kibújni alóla. Jó, hogy vannak  direktívák, jogszabályok, az ESG-törvény, amik már irányt adnak, vagy például a párizsi megállapodás 2/1/c cikke, amelykimondja, hogy az összes pénzügyi áramnak összhangba kell kerülnie a klímasemleges gazdasággal és a klímareziliens gazdasággal. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi áramok meg fognak változni, a hitelintézetek nem fognak olyan befektetéseket finanszírozni, amelyek ezzel nincsenek összhangban. Ez a vonat elindult; lehet potyautasnak lenni rajta, nem fontos jegyet váltani, de azért ezen a vonaton ott kell lenni, . Amikor egy nemzetközi uniós vagy hazai jogszabály irányt ad a befektetéseknek és a vállalatoknak, nem lehet más irányba menni. Hogy egy pozitív adatot említseka Nemzetközi Energiaügynökség egy friss jelentéséből: a leggazdagabb országok gazdasága 2023-ban háromszor akkora volt, mint 2019-ben, és a kibocsátásuk annyi, mint 1973-ban. Miért? A válasz a megújuló energia.Az, hogy a barnát lecseréltük zöldre, ennyit jelentett –enélkülháromszor ekkora lett volna a kibocsátás. Persze lehet mondani, hogy az összes megújuló befektetés Amerikában, az Európai Unióban és Kínában van, és sehol máshol szinte, vagy csak elszórtan, de az egy hatalmas eredmény, hogy visszamentünk egy 50 évvel ezelőtti kibocsátási szintre, háromszor akkora gazdasággal. Van, ami még nem kifizetődő technológia, de mivel támogatást kap, előbb-utóbb beérik, és utána már érdemes lesz befektetni, ilyen például a hidrogén. Az ötödik században a Római Birodalomba hirtelen megérkezett Attila és a hunok, akkor tört ki a Krakatau, nagy lehűlés volt, jöttek a népek keletről, és ez a Nyugatrómai Birodalom bukását okozta. Mi a különbség? Az, hogy nem tudták, mi történik. Nem tudták, meddig tart ez az időszak, miért történik ez a hatalmas migráció, ami amúgy klímamigráció volt, és nem volt eszköz a kezükben. Most tudjuk, mi történik. Tudjuk, mi a lefolyása, tudjuk, mi a megoldás, és itt vannak a technológiák, amelyekkel ezt már lehet orvosolni. Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk. Elindul a hajó, de én azt nem értem, miért vagyunk még mindig ott a kikötőben. Nem tudom, miért nem indulunk el igazán, nem találjuk a közös ritmust? Egy kicsit még veszteglünk, de az irány az egyértelmű. A párizsi megállapodás és a fenntartható fejlődési elvek megszabják az irányt a befektetéseknek, az exportnak, úgyhogy innen már nincs visszaút.

Fertetics Mandy: Igen, ez a zöldre mosás sokakat aggaszt, amit nyilván azért kezdtek el szabályozni, mert nagyon nagyokat mondtak cégek, és ezek nem voltak alátámasztva. A GVH-nak is van már egy ajánlása, ahol 10 pontban megfogalmazza, hogyan tudjuk önellenőrizni magunkat. Az a fő üzenet, hogy annak nincs félnivalója, aki megalapozottan állít valamit: ha vannak számok, tények, mérések mögötte, akkor nyugodtan lehet zöld megállapításokat tenni magunkra. Akkor van probléma, ha ez nincs alátámasztva, nem bizonyítható, . A másik, amitől félnek a cégek, az a versenyhátrány:  hiszen vannak olyan régiók, országok, ahol olcsóbban előállítják majd a terméket. Szilárd, egy globális cég ezt a kiegyenlítetlenséget hogyan kezeli a beszállítói láncában?

Juhász Szilárd: A német cégek eléggé előrehaladottak fenntarthatóságban, de a vásárlási szokásaik még mindig a pénzügyi alapokon nyugszanak. Ha van két beszállító, akik mindenben egyformák, de az egyik fenntarthatósági mutatói erősebbek, akkor az fog győzni. Általában azért még mindig erősebb az, hogy ki mennyire kompetitív rövidtávon, pénzügyileg. A beszerzési stratégiánk része, hogy ezen egyre inkább változtassunk. Olyan beszállítónál, akit meg szeretnénk tartani, , annak segítünk, hogy fejlődjön.

Fertetics Mandy: Inkább beszállító-fejlesztés van, mint lecserélés, ha jól értem.

Juhász Szilárd: Igen, de nincs olyan irány, hogy német beszállítókkal fogunk dolgozni, mert ők már megfelelnek az előírásnak, és a kínaiakról, törökökről lemondunk a szabályozás hiánya miatt. Ez egy folyamat, amiben mindenkinek fejlődnie kell valamiben.

Dr. Botos Barbara: Ha már greenwashingról beszélünk, a fogyasztói nyomás is fontos: például a fogyasztó nem veszi meg azt a terméket, mert mondjuk gyermekmunka van mögötte, amivel nem ért egyet. A Zöld Állítások Direktívában ez egy központi elem.

Fertetics Mandy: A fogyasztói nyomás izgalmas. A képzés során ma elemeztük magunkat pálmaolaj-témában, hogy mennyire kényelmesek vagyunk ezen döntéseket illetően, tudunk a problémáról és nem igazán cselekszünk. A csomagolásiparban mennyire éled meg ezt, hogy ott vannak az olcsóbb, egyszerűbb, könnyebb megoldások, és valaki  mégis a szigorúbb vagy előrébb mutató megoldást választja?

Arató Gábor: Ezt nem érzem akkora problémának. Egész egyszerűen azért, mert a mi ügyfeleink már értik, hogy számukra az a fontos, hogy minél kevesebb anyaggal, minél alacsonyabb költséggel oldják meg annak az egy terméknek a becsomagolását. Nekünk erős kártyánk, hogy mi anyagfelhasználást csökkentünk, és ez a körforgásos modellel összhangban van. Kérdés, hogy mi az az ingerküszöb, ahol a gyártót már érdekli a megtakarítás,   ahol nagy volumenben használják ezeket az anyagokat, például az üdítőital-gyártók, ott már lényeges. Az ő termékük összköltségében a csomagolóanyag egy nagyon nagy hányad, tehát ők kifejezetten ki vannak élezve arra, hogy minél kevesebbet használjanak fel, minél költséghatékonyabban dolgozzanak. Visszatérve az előző kérdésedre, én is azt gondolom, hogy lehet, hogy rövidtávon valamilyen olcsó távol-keleti beszállító jobban piacot tud találni magának Európában, de  hosszabb távon az látható, hogy egy gazdasági tömbösödés történik, és szerintem nagyon jó irány, hogy Európának saját lábára kell állni. Én a műanyagiparból jövök,  a termékeink előállításához nincs elég kőolaj Európában. Csak úgy fogjuk tudni legyártani a szükséges volument, hogy visszagyűjtjük a saját anyagainkat használat után, és ezekből gyártunk újra –, beindítjuk azt a fajta körforgást, amiből mi pótoljuk azt a kieső kőolaj mennyiséget, amihez lehet, hogy 5-10 év múlva nem jutunk hozzá.

Fertetics Mandy: Izgalmas kérdés, hogy ezek a függőségek hogyan hatnak majd az üzletvitelre. Sokan gondolják úgy, hogy az Európai Unió ezzel a túlszabályozással csökkenti a régió versenyképességét. Barbara, te ezt hogy látod, hiszen magasabb szinten nézed ezeket a nemzetközi irányokat: itt az élére álltunk valaminek, és mi fogjuk meghatározni a minimumot, vagy tényleg valami olyat vettünk a nyakunkba, ami rövidtávon üzleti téren gúzsba köthet minket?

Dr. Botos Barbara: Az összes klímacsúcson folyamatos támadásnak vagyunk kitéve. Ez nemrég kezdődött el, mert bejött a CBAM (határmenti karbonadó), bejött az erdőirtási rendelet, amely érinti az összes olyan országot, amelyek bizonyos élelmiszereket (pl. kakaó, kávé) szállítanak Európába – például Ecuador exportjának 50%-a Európába jön. Jön az ökodizájn, a határokon átnyúló hulladékszállítás, és csak sorolni tudnám, hogy hány olyan zöld, protekcionista uniós rendelkezés van, ami miatt folyamatosan támad minket Kína, Oroszország, és a dél-amerikai országok is. Azt mondják, mi kolonizáljuk a fejlődő országokat egyfajta zöld kolonizálóként, és mi meg döbbenten állunk, és hiába magyarázzuk, hogy mi ezt a határmenti karbonadót is nagyon fair rendszernek terveztük. Mi magyarok is szeretjük ezt, van benne kompenzáció, van benne átmeneti idő. De hiába magyarázzuk a fejlődő országoknak, hogy ők is át fognak menni ezen, ők is lecserélik a barnát a zöldre, és nekik is kell majd az igazságos átmenetre fókuszálni, ők csak azt látják benne, hogy ez nem fair most. Nem csak a világkereskedelmi szervezeten belül, de az összes egyéb csúcson, ahol az Európai Unió próbál együtt fellépni és ezt képviselni, a jó gyakorlatokat átadni, folyamatosan támadnak bennünket, sőt szankciókat akarnak. Most először tapasztaltam meg az elmúlt másfél évben, hogy ez milyen komoly diplomáciai kérdést vet fel.

Másik példa:két éve mentem be egy győri pékségbe, ahol a kenyérre rá volt írva, hogy Nyékládházán, Miskolc mellett készült. Döbbenten álltam ott, hogy ezt a kenyeret reggel az ország másik feléből hozták, mert olyan nagy mennyiségben szállítottak, hogy megérte. Sajnos még ez a szemlélet uralkodik a logisztikában, amíg ő öt fillért nyer egyetlen egy terméken, addig ő onnan fogja hozni. Ezt a fajta gondolkodásmódot kell megváltoztatni. A németek talán ebben járnak elől, odafigyelnek, hogy a beszállítói láncnál (Scope 3) mi történik ESG tekintetében.

Juhász Szilárd: Ha már a CBAM-ről beszélünk, kiegészíteném azzal, hogy nekünk már előtte volt  Scope 3-as vállalásunk, viszont a CBAM egy olyan katalizátor volt a cég életében is, hogy mindenki elkezdte komolyan venni a kérdést, meg tudtuk pénzben határozni, hogy ez mit fog jelenteni nekünk hosszú távon. Persze szerintem is elég engedékeny ennek a felépítése, csak tíz év múlva fog komolyabb pénzkiesést jelenteni. De ez már motiváció, a cégeknek és a beszállítóknak is, hogy van egy konkrét szabályozás, aminek meg kell felelni, mert ha nem, számszerűen ki lehet mutatni, hogy az mennyivel fog többe kerülni.

A Carbon Border Adjustment Mechanism. Európában fizetünk karbonadót, ami egyszerűen mondva beépül a számláinkba. Azokban az országokban, ahonnan mi beszerzünk olcsón acélt, nagy energiaigényű termékeket, például Kínából, Indiából, ott nem fizetnek karbonadót, ezért sokkal olcsóbbak. Az EU úgy próbálja ezt a különbséget áthidalni, hogy import soránadót fizetünk rá. Viszont van egy barátságos lefolyása annak, hogy évente mennyit nő ennek a mértéke; 2026-tól kell először fizetni, és 2023 októberétől kell valós adatok alapján riportálni az importált mennyiségeket.

Fertetics Mandy: Már többször elhangzott, hogy ár alapján dönt még a legtöbb üzleti döntéshozó, és itt arról van most szó, hogy ESG címszó alatt az externális költségeket megpróbáljuk beleépíteni az árba, döntésekbe. Amit valaki más fizet meg, egy helyi közösség, egy környezetvédelmi ártalmatlanító, és nincs benne a termék árában, azt most megpróbáljuk valósan láttatni, és ennek megfelelően a gazdasági döntéseket, üzleti döntéseket egy kicsit teljesebb kép alapján meghozni. Judit, azt mondtad, hogy te azért látsz különbségeket, a magyar piac és a külföldi között. Tudsz egy pár elemet mondani, hogy te miben látod a különbséget, elmaradást?

László Judit: Szerintem a legnagyobb kihívások egyike, hogy miközben kibocsátást próbálunk csökkenteni és fenntarthatóan működni, a fillér számít utolsó pontig a beszerzési döntésekben, és minden egyes vállalaton van egy erőltetett nyomás, hogy növekedni kell. Én főleg élelmiszerrel foglalkozok, és csak az elmúlt három hónapban olyan helyekre ment konténeres szállítás, mint Japán vagy Ausztrália, de akár Görögországba kamionos szállítás, és ezeknek nagy környezeti terhelése van. Persze bejön az egyéni felelősség kérdése is, például most már tíz éve része az életemnek magánemberként, hogy biciklivel járok a belvárosban. Viszont amikor ott vagyok üzleti döntéshozói oldalon, és a tulajdonosok azt várják tőlem, hogy növekedni kell, akkor azt mondom, hogy persze, Ausztráliába vigyünk árut. Közben ráz tőle a hideg, hogy egy 40 lábas konténernek mennyi a környezetterhelése. Egy másik fontos példa a turizmus. Most jöttem haza vasárnap Vietnamból, a gyönyörű Ha Long-öbölt napi háromszáz turistahajó látogatja, olyan dízellel működnek, hogy a nap végére fájt a fejem. Nagyon nagy ebben a szakadék, és nagy szükség van a tudatosításra tulajdonosi szinten is. Úgy lehetne változást elérni, hogy racionalizáljuk ezeket a döntéseket: tényleg kell Ausztráliába szállítani? De az én feladatom egyelőre az, hogy lehetővé tegyem, hogy Ausztráliába szállítsunk. Szóval ez nagyon nehéz.

Dr. Botos Barbara: Franciaországban, Brüsszelben most tüntetnek a farmerek az argentin steak miatt. A bizottsági kollégákkal is beszéltem, hogy ők hogy látják, mert február 6-án megjelent a 2040-es klímacél, abban volt egy 30%-os mezőgazdasági kibocsátás-csökkentési cél. Aztán hirtelen minden vaskos megszorító intézkedés eltűnt a mezőgazdasági szektorból, és bevallották, hogy nem vizsgálták meg ennek a gazdaságtanát, hogy mire érzékenyek a gazdák? Egy nagyon komoly házi feladatot elmulasztottak, de az benne van, hogy le kell rövidíteni a beszállítói láncokat. A helyi élelmiszer beszerzése szerintem mindenkire érvényes.

Fertetics Mandy: Lehet, hogy a nemnövekedés még nem mainstream a gazdasági és klímapolitikai döntésekben, de szerintem egyre többen, egyre inkább felteszik a kérdést, hogy erre a növekedésre tényleg szükség van-e. A lerövidített utak, a helyi értékteremtés és helyi beszerzés napirenden vannak, nem tudom, hogy ti hogyan élitek meg a munkátokban. A szabályozói környezetben már van erről döntés, ti a céges világban mennyire érzitek, hogy ez téma?

Juhász Szilárd: Ez téma, és tényleg vannak törekvések is erre, viszont még mindig vannak hatékonytalan beszerzési útvonalak, ahol például Kínából megérkezik az áru, onnan elküldjük Törökországba, és onnan megyünk egy negyedik helyre… Azonban ezekkel a vállalásokkal, például a Scope 3.-ban a logisztikához kötött kibocsátásnál, muszáj lesz ezt jobban figyelemmel követni és lépeseket tenni.

Fertetics Mandy: Például aktuális most: az izraeli háború kapcsán sok cégnek szállítási útvonalakat kellett váltania, ami nagyon megnövelte a költségeket, a szállítási időt és a CO2-kibocsátást, amiről az iparági beszállítói lánc kockázatmenedzsment platform azonnal hírt is adott és ki tudta számolni. Ha ezeket a kockázatokat is beépítjük mikroszinten és makroszinten is, azért itt a matek már többváltozós…

Arató Gábor: Igen, de pont ezek a történetek is segítenek abban, hogy mindenki rövidebbre zárja a beszállítói láncát, megmutatják, hogy sokkal jobb helyi beszerzésben gondolkodni. Mi magunk egyébként 97%-ban az EU-ból szerzünk be, és most éppen azon dolgozunk, hogy egy gépnek a gyártását Olaszországból Magyarországra hozzuk, hogy sokkal gyorsabb legyen az alkatrészellátás, a garanciális ügyek megoldása stb. Közben egyébként versenyzünk körülbelül fele annyiba kerülő kínai gépekkel a piacon, és vannak, akik még mindig megveszik a kínai gépet, amit csak egy-két évig tudnak használni, utána nem kapnak hozzá alkatrészt, nem tudják felújítani, és megy az egész a kukába. Szerintem, amit mi csinálunk, az jó stratégia, a helyi gyártású, drágább termékre is megvan a piac, csak meg kell keresni, ki az, aki nem akar mondjuk egy távol-keleti beszerzésű géppel járó kockázatokat futni.

Fertetics Mandy: Tetszett az előző gondolatmenetedben az, hogy én vállalatként dönthetek arról, ki az én célcsoportom, akinek én értékesíteni akarok, és nem muszáj mindenkit kiszolgálnom. Lehet az a célcsoportom, aki már érzékeny a klímavédelemre, a fenntarthatóságra vagy a társadalmi esélyegyenlőségre, és arra a piaci résre akarok fókuszálni. A közönségben van esetleg kérdés?

Közönség: Gábortól szeretném megkérdezni, hogy a spórolás a termék anyagminőségében jelenik meg, vagy egy auditálással és felmérés utáni javaslattétellel tud megvalósulni?

Arató Gábor: Mindkettő. Nekünk a nagy előnyünk, amit már 20 évvel ezelőtt azonosítottunk, az az, hogy olyan alapanyagokkal dolgozunk, amelyek, bár egy kicsit drágább a termék, de sokkal erősebbek, ezért jóval kevesebb anyagfelhasználás kell. Az egész munka úgy kezdődik, hogy van egy csomagolástechnikai audit, hogy felmérjük, jelenleg az ügyfél hogyan dolgozik, aztán visszamegyünk javaslatokkal, hogyan lehet ezen fejleszteni, hogyan tudunk felhasználást csökkenteni. Előfordul, hogy ez gépcserével is jár, olyankor olyat szeretünk ajánlani, ami egy éven belül megtérül, és van, hogy gépcsere nélkül, más fóliával drasztikus változást lehet elérni. Egyszer 90%-kal is tudtuk csökkenteni az anyagfelhasználást, de az 50%-ot elég gyakran elérjük. Tehát az egyik lábunk az anyagcsökkentés, egy másik a termékfejlesztés: nemrég nagy katalizátor volt számunkra, hogy a brit piacon bevezették a plastic tax-et. Magas adóval sújtanak minden műanyagot, kivéve azt, ahol több mint 30% a PCR-tartalom (fogyasztás után újrahasznosított műanyag). Így aztán nagy igény lett a PCR-tartalmú anyagokra, nekünk is gyorsan ki kellett fejleszteni olyan anyagokat, amelyek már megfelelnek ennek az előírásnak. Emellett mi a körforgásos gazdaságban hiszünk, tehát az általunk gyártott lebomló fóliát is úgy alakítjuk, hogy lebomló, de mégis visszaforgatható legyen. A harmadik lábunk, amelynek szintén a brit plastic tax volt a kiindulópontja, a „close the loop” rendszerünk, amelynek keretében az ügyfeleinktől használat után visszahozzuk az általuk használt fóliákat, azokat mi regranuláljuk, és újra fóliát tudunk belőle gyártani. Ennek egyik előnye, hogy létrejön egy valódi körforgásosság, a másik, hogy tisztán tudjuk ezeket az anyagokat visszahozni, nem úgy, hogy átmegy a hagyományos hulladékgazdálkodási rendszereken, így kimarad a víz- és energiaigényes válogatás és mosás.

Fertetics Mandy: Az időnk a végéhez közeledik, így az utolsó kérdésem az lenne, hogy milyen fontos üzenetet szeretnétek, hogy a résztvevők hazavigyenek a mai beszélgetésből?

Juhász Szilárd: Én csak visszatérnék a korábbi üzenetemhez: a fenntarthatóság nem a jövő, hanem a jelen. Erre így kell gondolni, és így kell továbbadni azt másoknak.

László Judit: Engem Barbara korábbi gondolata ragadott meg: ez a hajó elindult, ott vagyunk már a kikötőben, és szerintem nagyon fontos, hogy olyan emberekkel dolgozzunk együtt csapatban, olyan embereket szállítsunk fel arra a hajóra, akik ugyanebbe az irányba mennek.

Arató Gábor: Ti most nyilván azért vagytok itt, mert ezzel foglalkoztok, vagy fogtok foglalkozni, és gondolom ti is jól átfertőződtetek már ezekkel a gondolatokkal, de amikor visszamentek majd a céghez, és ezt rájuk zúdítjátok, az úgy egyszerre sok lesz nekik. A lényeg, hogy apró lépésekkel fogtok tudni előre haladni, hogy mindenki megértse. A másik, amiben én nagyon hiszek, az a személyes példamutatás és annak kommunikálása. Én is kommunikálom LinkedInen azt, ha vonattal utazom a németországi gyárunkba. Nem azért teszem, mert ezzel magamat akarom fényezni, hanem azért, mert hátha hatással lesz azokra, akik olvassák, és egyébként működik, mert több visszajelzést kaptam, hogy ők is kipróbálták.

Dr. Botos Barbara: Én is a degrowth-ban, a nem-növekedésben hiszek. Ha 5 milliárd évig a műanyag nem alakult ki, annak oka van, mert természetidegen. Nem rakható be abba a termelő-fogyasztó-lebontó ciklusba, ahogyan a természet működik. Úgy gondolom, vissza kéne térni a természethez, mert a természet jobban tudja, és nagyon sokat tudunk tőle tanulni. Csak egy aranyos sztori: ki fogjátok találni, hogy melyik cégnél voltam, ráadásul hozzám hasonlóan gondolkodók között. Kérdezték, hogy hol parkoltam, mondtam, hogy biciklivel jöttem, amit döbbent csend fogadott. Ott tartottunk, hogy három percen keresztül kellett nekem mint klíma nagykövetnek magyarázni, hogy miért fontos a kerékpáros közelekedés. Persze szerintem ők szégyellték jobban, hogy még zsigerből így reagáltak. Nehéz ezen a példamutató úton elindulni, de én sok sikert kívánok mindenkinek, mert ez az egyetlen út, és nagyon büszke vagyok arra, hogy már sok ilyen vezetővel találkozom.

Fertetics Mandy: Szerintem nagyon sok inspirációt, ötletet adtatok, és az is érződött, hogy ti a munkátokban és a magánéletetekben is nagyon elkötelezettek vagytok, úgyhogy reméljük, hogy sikerült még tovább fertőzni a társaságot. Köszönöm nektek a beszélgetést.